Übertreiben

Magyarul annyit tesz, mint valamit eltúlozni. Nem is tudom, miért jutott eszembe németül. Vélhetően, mert abban a Németországban, ahol volt szerencsém valamelyest elsajátítani ezt az idegen nyelvet, mi tagadás elég sok volt az Übertreibung. A túlzás. Mondom is néha (viccből), milyen kár, hogy a Szövetségesek már az Elbánál találkoztak és így nem lett Kelet-Anglia. Akkor most angolul tudnék.
Maradjunk is a túlzásoknál, amelyekről azért mégsem hiszem, hogy egy az egyben német nemzeti tulajdonság. Megbirkózunk mi azzal egyedül is. Itt van mindjárt a köszönés. Ember emlékezet óta megfelelt nekünk a: jó napot kívánok. Ami ugyebár egyértelműen azt jelenti, hogy az illető jó napot kíván annak, akinek. A jó magyarul elég egyértelmű szó, a szinonima szótár sem tud sokat hozzátenni, nehéz überelni, hogy visszatérjek a németre.
Aztán, hogy szép lassan nálunk is angolra váltott a világ, valaki kitalálta, hogy lefordítja az amerikai mintát és a have a nice day mintájára kezdte azt kívánni, hogy: legyen egy szép napom. Futótűzként terjedt a szokás és ma már az is szép napot kíván a jó helyett, aki egy büdös szót sem tud angolul.
De, mi magyarok nem hiába szeretjük a ló túlsó oldalát, mert egyszer csak valaki kevésnek találta a 24 órát és elkezdett szép hetet kívánni. Nehogy már megálljunk a napnál! Vagy beérjük a holnappal, a holnaputánnal. Pedig milyen szép lenne: legyen egy szép holnaputánja. Mi rögtön egy egész nice hetet kívánunk. Végül is, mibe kerül az nekünk!?
Félek, hogy még nincs vége a dolognak. Várom, és gondosan feljegyzem majd a napját, amikor az első szembe jövő ismerős szép hónapot, esetleg szép negyedévet fog kívánni, ahelyett, hogy tisztességesen azt mondaná, hogy jó napot kívánok.
Ebben a pillanatban döntöttem el, hogy elébe vágok a dolgoknak. Ma kezdődött a tanítás. Ha találkozom a szomszéd nagyfiával, aki szomorúan baktat az iskolából, majd azt mondom neki, hogy legyen egy szép éve. Tanéve.
Remélem nem fog komplett hülyének nézni.