Szívmelengető, már annyira, de annyira meleg, hogy inkább
szívdöglesztőnek (lásd még: döglesztően meleg) mondhatni azt a túláradó,
borzongató szeretetet, ami karácsony (a szeretet ünnepének) környékén valósággal letaglózza a rászorulókat. (Más
bolygóról érkező naiv idegenek már-már irigyelhetnék is őket.)
Minden sarkon, intézetben, létező és nem létező alapítványban, szervezetben,
egyesületben, egyházban stb. nekik gyűjtenek: pénzt, ruhát, használt bútort,
párnacihát, osztják a meleg ételt, levest, kolbászosat, mákos kalácsot, buktát,
bucit. Sűrűn mutogatja a tévé is, hogy lám csak milyen jók vagyunk.
Nyilatkoznak is a jók, saját jóságukról: hány mázsa kalácsot, hány száz liter
levest. Minden évben többet. A rászorulók meg a lefényképezett jóságtól ájultan,
fogadják a bableves képében rájuk szakadt szeretetet, sorakoznak a Blaha Lujza
téren, nyúlik a sor, túl a Rókus templomon, karéjt csinálva már – a hajdan Gyulai
Pálról elnevezett utcában is. Ha még át nem keresztelték azt is, mint a
szegénységet. Amit politikailag korrekt módon, kódoltan és szemérmesen manapság
kizárólag rászorultságként illik emlegetni. Ha egyáltalán! A két háború között
Róbert bácsi kondérja előtt szegények sorakoztak, a mai üstökhöz rászorultak
járulnak alázattal. Értjük egymást?! Szegény nincs, csak rászorult. Karácsony
múltán aztán többnyire ők is elmúlnak. El kell tűnniük. Törvény van rá. Mert
miként azt kimódolt ünnepi beszédekből tudjuk, minálunk aztán senki nem lett az
útszélén hagyva. Nem is! Lám csak, a szegények (pardon, a rászorultak)
karácsonykor is engedelmesen a járdán sorakoznak. Alkalmasint még madzagot is
húznak maguk mellett, hogy legalább itt ne történjék jogtalan előzés. Mert van
itt rend. Lett, ha nem is az ígért két hét alatt.
A sok meleg leves osztásban, kamerák előtti látvány vendéglátós, miniszteriális szívélyességben,
jóságban való tetszelgés közepette egy valamiről azonban soha nem esik szó.
Tessék mondani, mi a fészkes fenétől van egyre több karácsonyi
levesért sorakozó szegény (vö. rászorult), amikor pedig Magyarország jobban
teljesít? Csak nem azért mert a dicsekvésre alkalmas (másra nemigen) teljesítmény
eredménye, a társadalmi jólét késik, ha meg van, akkor még csak
hozzávetőlegesen sincs arányosan elterítve?
Sorakozik (levesért) a sok szegény, akik elméletileg ugyebár
nincsenek is, a kirendelt tévé-operatőr meg a gazdája csak azt sajnálja, hogy az idén
nincs elég hideg. Így nem látszik a sorban állók lehelete, meg a kimért leves
párája, ami pedig olyan szívszorító lenne, olyan jól mutatna este a híradóban, a képernyőn.
Na, nem baj, talán majd
jövő karácsonyra hidegebb lesz!
