Hány bemeneteles fejem van?

A becsületes állampolgár bemegy egy műszaki cikkeket árusító boltba körülnézni és máris komplett hülyének érezheti magát. Igaz, ezt az érzést otthon is beszerezheti. Elég ha felhív egy telefonos ügyfélszolgálatot és megpróbálja eltalálni azt a számot, amit géphangú kisasszony ajánlgat. De onnan legalább kettős kereszttel kiléphetek, és utána szabadon anyázhatom a rendszert.
Nem így egy elektromos cikkeket forgalmazó, nagyobb méretű, kiskereskedelmi üzletben.
Ott egy névtáblát viselő ifjú nyomomba szegődik, szorosan követi a tekintetemet és mielőtt bármit kérdezhetnék, udvariasan máris visszakérdez. Hogy azt mondja, ISO vagy IEC szabvány szerinti átvitelről volna-e szó? Mert, hogy az nem mindegy. Mondom, ilyen mélységekig még nem jutottam, egyelőre csak nézelődnék. Megrovón tekint rám, és kertelés nélkül rákérdez, hogy milyen fejem van? Még szerencse, hogy reggel tükörben borotválkoztam, és hát, olyan körte formának tűnt, viszonylag nagy, 58-as. Nem a lényegről beszél uram, mondja arcán a beavatottak mosolyával, az itt a kérdés, hogy egy bementelű-e, vagy több. Hát, egy. De E egyes-e a kimenet, input, vagy autput? Mondom, a bemenet az egy, a kimenet meg ugye, mint mindenkinél, az kettő, de néha szorulásom van. Akkor önnek empéágé kettesre lesz szüksége. Mondanám, hogy de, mire a fiú közli hogy, szerencsés csillagzat alatt születtem, mert van raktáron egy utolsó, hádébé hármas interfész stream, méghozzá kártyás. Na mit szólok hozzá? Mit szólnék?, ha kártya, akkor nálam csak az ulti jöhet szóba, az is éppen elég sokba szokott kerülni. De vicces az úr, nyerít az ifjú, aztán elkomorul. Az a helyzet, hogy most csak kisebb alaplappal tudja adni, amivel sajnos nem nyerhetek megabites sebességű létjogosultságot, és így nem biztos, hogy elérem vele a paralel processzort. Annyi baj legyen, mondom, fő, hogy a hathuszast elérjem. Erre úgy néz rám, hogy a tekintete felér egy könnyű testi sértéssel.
Szerencsére közelít felénk egy másik fiú, akivel a hátam mögött sugdolózni kezdenek, kicsit röhögnek is, de nem biztos, hogy rajtam. Aztán az új eladó lesújtó hangon megkérdezi: tulajdonképpen mit szeretne az úr? Én már csak a kijáratot szeretném megtalálni. Igaz hogy eredetileg egy kis képernyős tévét (négy ceruzaelemet, mobil telefont, laptopot, kávéfőzőt, CD-lejátszót, magnetofont, vízforralót stb., nem kívánt rész törlendő) szerettem volna venni, de hol van az már!.
Jaj, mondja fölényesen az ifjú, és ehhez nincs önnek elektromérnöki diplomája? Nincs. De unokája csak van? Van, egy ötéves.
Na lássa (sic), hát legközelebb őt küldje ide vásárolni!
+
(Ps. Tegnap megtisztelte blogomat az ezredik visitor. Isten hozta. Egyébként pedig mindenkinek köszönöm az érdeklődést. MM)