2008. szeptember 24., szerda | |

Egy lány, majd örökké szeret

Turkálok a fiókban. Keresem a szemüvegtokot, de helyette egy fénykép akad a kezembe. Ismerik a szitut?! Az ember mindig mást talál, mint amit keres. A fényképen egy lány, a kép hátoldalán meg egy ígéret, hogy a lány majd örökké szeret engem. Az ígéret dátumát emberbaráti okokból most nem közölném. Arról csak annyit, hogy meg sem közelítette az örökkévalóságot.
Senki férfi ne mondja, hogy ilyen véletlenek alkalmával nem szokott elmerengeni. Hány lánytól is kapott ilyen örökre szóló ígéretet (na persze hánynak ígért örökkét!) és hol vannak már azok a lányok? Hol az ígéretek? Ja, és majd’ elfelejtem, hol van az a fránya szemüvegtok?
Korunk állítólag nem kedvez az érzelmeknek. Hát, trubadúrok nincsenek az bizonyos, de ismerek olyan céltudatos, ridegnek látszó üzletassszonyt, akiről senki nem feltételezné, hogy üzleti sms-ei között évek óta őriz egy szerelmeset is. Ráadásul olyan valakitől, aki már régen nincs a láthatáron. A digitális fényképezőgépek, és számítógépes levelezőprogramok korában is vannak elrejtendő és elrejthető, sőt elfelejtett régi szerelmek. De. Egy régi képet, vagy szerelmes levelek megtalálni a fiókban, kézbe fogni, nézegetni, olvasgatni mégis csak más.
Hajdan, a Kiskegyed hajnalán kitaláltuk, hogy elkérjük és közöljük olvasóink régen őrzött szerelmes leveleit. Néhány tízre számítottunk és néhány ezer érkezett. A legrégebben őrzött levél dátuma 1917. október 4. Egy másik levélben meg utalás történik arra, hogy írója a frontról küldte. Vajon hazajött? Sok szép korú olvasónk jegyezte meg, hogy „Ez a kis levél életem első szerelmes levele”. Volt olyan szerelmes levél is, amit hölgy írt, panaszkodván, hogy a férje megtudott valamit, de „érted szenvedek édes életem és hallgatok a nevedről, a sírig csak a szívemben élsz”. Amit nyilván meghálált az illető úr. Móni nemrég kaphatta szerelmes levelét, amit féltve őrzött és eljuttatott nekünk: „Szeretném, ha eljönnél hétvégén a diszkóba. Nagyon kérlek, tegyél eleget a kívánságomnak! Csúcs szuper vagy! Érző szívvel Robi.”
Egy elhagyott férfi meg azt írja levelében a volt szeretőjének, hogy szívesen elmegy vele Keszthelyre, a menyasszonyi ruhához illő fehér körömcipőt vásárolni.
A boldog férj vajon tudja-e, hogy felesége megőrizte régi szeretője levelét. És miért őrizte meg, ha máshoz ment férjhez és. . . Lennének még kérdéseim a szerelem mibenlétéről, de közben megtaláltam a szemüvegtokot.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez gyönyörű vot! De mistanában tessék mán megszámolni, hogy hányszor említik az egyébként szót!!!!!!!
Szabadka első és legnagyobb MŰVÉSZE a FEŐSZERKESZTŐ ÚR!
A többi csak Ön után!
Dr Putri