Lenullázott tolerancia

Híve vagyok a közutakon bevezetett zéró toleranciának. Nincs kecmec, senki ne igyon, ha volán mögé ül, tartsa magánál az összes igazolványát, ne telefonálgasson se a bankjának, se a szeretőjének, ne repesszen 230-al az M7-es autópályán, ne lépje túl a városi 50km/órát, ellenben jöjjön a rendőr, tisztelegjen és mondja, hogy jó napot kíván, továbbá kérje a forgalmi engedélyt, a jogosítványt és a személyi igazolványt.
Csak és kizárólag arra kell vigyázni, de arra nagyon, hogy a közlekedés résztvevői között, úgy értem egymás között ne uralkodjon el a zéró tolerancia. Mert van rá esély! Személyesen találkoztam vele. A lenullázott toleranciával.
Békésen, értsd a megengedett 50 kilométeres sebességgel poroszkálok a budafoki (XXII. kerület) Háros úton lefelé, a Duna irányába. Mögöttem egy hondás nyomul(na), de szembe forgalom van. Nem tud előzni, dudál, integet, fenyeget, centiméterekre csökkenti a követési távolságot, más szóval nulla tolerálja, hogy tisztelem a közlekedési szabályokat. Arra motivál, hogy lépjem túl a sebességhatárt, mert ő siet. Nem teszem meg ezt a szívességet, tartom az ötvenet.
A Széchenyi utcánál végre megelőzhet, mellém ér és a letekert ablakon át szórja szitkait, aztán a gázra lép. De pechje van. Előttem is a megengedett ötvennel halad egy Suzuki. A hondás újra nyomul(na), nyomja a dudát, veszettül tolerálja a nullát, már lent járunk az autószervíznél. Látnivaló, hogy a zöld utáni sárgát sem éri el, nem tud lekanyarodni a nagytétényi útra. Csak azért is beelőz és csikorogva, de elsőnek áll meg a pirosra váltó lámpánál. Mögötte a Suzuki, a Suzuki mögött én. Aztán mintha autós moziban ülnék.
A fiatal, sovány, magas hondás föltépi saját kocsijának ajtaját, kiugrik az ülésről, odamegy a suzukishoz és nulla toleranciát gyakorolva anyázni kezdi. Az idősebb, kövérebb suzukis is kiszáll a kocsijából, nála is lenullázódik a kívánatos tolerancia és visszaanyáz. A sovány hondás a tettek mezejére lép és lekever egyet a suzukisnak, a kövér suzukis visszabokszol, a hondás ezt nem tolerálja és újra üt, lök, tép, a suzukis erre jobb térdével hasba rúgja a hondást. Időközben a lámpa zöldre vált. Mindketten visszaülnek a kocsijukba, a hondás balra, a város felé, a suzukis jobbra a bevásárlóközpont felé kanyarodik. Vége van a „Nulla tolerancia” című előadásnak.
Ja! Majd elfelejtem a lényeget. Mindkét nulla toleráns jól öltözött, látszatra úrinő volt.
Na, ettől a zérótól félek én.

m