Kifehérített kisiparos

Arra vagyok én kíváncsi, hogy - amint az ugye most újólag ígérve lett! - mikorra fehéredik ki a fekete gazdaság. Merthogy az olyan fekete, hogy feketébb már nem is lehet. Tapasztalatból mondom, én ugyanis olyan iparosembert még nem láttam a házamban, akinek keze ügyében lett volna a számlatömbje. Mi tagadás nem is szoktam forszírozni a számlát, mert ha mégis, akkor a bemondott 40 ezer szempillantás alatt 48-ra változik. A hülyék meg az utca másik oldalán laknak – szokták mondani.
Az egyetlen kivételt azért közkinccsé teszem.
Történt, hogy családi döntés született az udvar nyolc négyzetméterének un. viacolorral történő burkolásáról. Kinéztem egy, az újságban magát réginek és megbízhatónak hirdető kisiparost. Eljött, felmérte, mondott egy összeget, elfogadtam, hétfőn kezdődött a munka. Időben megjöttek, két szótlan ember kipakolta a viacolort, a mester lerakott egy sort, a szótlanok ámulva nézték majd megpróbálták folytatni. A főnökkel pár szót beszélgettünk az időjárásról, aztán minden átmenet nélkül tele szájjal anyázni kezdte a kormányt, majd elautózott. Két óra múltán visszatért nyilván hogy tovább szidja a köztársaság kormányát, de valamin fölbátorodva egyre inkább az akkor kisebbiknek nevezett kormánypártra fókuszált. Alkalmazottjait és a munkát csak pillantásra méltatta.
Délben az egyik ember bejött a házba, hogy ivóvizet kérjen. Éppen hogy ennyit tudott magyarul. Románok voltak mind a ketten, innen a Moszkva térről. Fogalmuk sem volt hol vannak, kinek dolgoznak, hol fognak munka után aludni. De időben készen lettek és a fa alá húzódva megadó türelemmel várták a főnököt. Jött is. Régi jó szakmai hírnevére büszkén, dicsérte a két román állampolgár munkáját, aztán kicsit ráanyázott a kormányra, hogy az ilyen korrupt, olyan tetves, majd kérte a kialkudott pénzt.
Ezen a ponton rágtam be végképp és felvállaltam, hogy ezúttal szabad akaratomból, mi több állampolgári kötelességtudatból 20 százalék áfával hülyébb leszek, mint sokan mások. Számlát kértem. Ja, az nem volt a régi, megbízható, tisztességes mesternél, azért haza kellett ugrania. Mondtam ugorjon csak, itthon leszek egész este. Másfél óra telt el, mire visszaérkezett egy számlatömbbel. És most jön a csattanó.
A régi, megbízható kisiparos megtisztelő bizalommal hozzám fordult:
-Maga tudja, hogy kell ezt kiállítani?
Véletlenül tudtam.
Na, ezért leszek én kíváncsi arra a fehérítésre. Amelyhez ezúton is sok sikert kívánok.