Nem dicsekvésként mondom, de szorgalmas látogatója vagyok a szelektív hulladékgyűjtő szigeteknek. Csöppet sem esik nehezemre, elvégre gyűjtöttem én már vasat és fémet is, amely kitartó tevékenységemmel egyenesen a világbékét védtem. Ehhez képest igazán nem esik nehezemre a most slágerré lett környezetvédelem. Engedelmesen teszem a kékbe az újságpapírt, sárgába a kiöblített, kupakjától megfosztott PET palackot, fehérbe a gondosan tisztított fehér öblös üveget, zöldbe a zöldet, szürkébe a fémdobozokat. Jaj, de mindhiába, ha a békeharcban nem edződött polgártársaim körberakják a (máskülönben igen ronda) gyűjtőedényeket mindenféle háztartási szeméttel, szétkapott rekamiéval, maradék csirkepaprikást tartalmazó lábassal, törött WC-csészével. Minek következtében a Budapesten található mintegy 700 hulladékgyűjtő sziget közül (sacc/kb.) legalább 500 lokális kis szemétdombbá változott. Örömére a környéken lakó adófizető polgároknak.
Mielőtt káromkodni, majd balkánozni kezdenék, elmesélek egy történetet. Hogy értsék, miért vagyok többszörösen csalódott.
Nemrég (mi számít itt régnek?) társas hajón szeltem át a Balatont, Szemesről, Tihanyba. Napfény, kék ég, béke és szeretet. Jobb dolgom nem lévén, hosszasan figyeltem a korlátnál csevegő kedves szerelmespárt. Végtére is, az író dolga, hogy megfigyelje az életet. Ott és akkor ők voltak az élet, szépek, fiatalok, látszott, hogy talán most hajóznak először a Balatonon, hajukat fújta a szél, nevettek, biztosan a boldog jövőről beszélgettek, ölelték egymást, csókolóztak is. Kispénzűek lehettek, mert ketten ittak egy üveg sört. Arra gondoltam, amire hajdan Illyés Gyula Szekszárd felé a vonaton: hogy íme itt hajózik a jövőm. Beleérzéseimtől már-már elérzékenyülve mozdultam, mondom magamban, meghívom őket még egy sörre, beszélgessünk, majd üzenek általuk a jövőnek, amikor.
Amikor a kiürült sörös üveget a srác hanyag mozdulattal belehajította a vízbe. Rágyújtottak és a lány a cigis dobozt is utána dobta.
Ez történt. És nem röstellték fogdosni egymást, annyi idegen ember előtt, folyton röhögni, össze-vissza beszélni, ahelyett, hogy megigazították volna a hajukat!
Ha tetszenek érteni, ezért kételkedem a szelektív hulladékgyűjtő szigetek láttán.
2008. szeptember 26., péntek | |
Sörös üveg a Balatonban
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
1 konkrét szigetről kérdeztem Főkefét, mikor pucolják meg a mocsoktól. Ezt válaszolták:
"Tisztelt XXXXX úr!
Társaságunkhoz fenti tárgyban érkezett levelére az alábbi választ adjuk:
Az Ön által említett probléma sajnos nem egyedi, több sziget esetében is tapasztalható. Sajnos az emberek kulturáltsági, szocializáltsági szintje nem azonos, így a szigetek funkcióját, illetve a használatának lehetőségét más-más módon értelmezik a mindenki számára elérhető információk ellenére is. Az illegális, nem odaillő hulladék mellérakások minden környezettudatos polgárnak, de főleg a szigetet rendeltetésszerűen használó, annak vonzáskörzetében élő lakosoknak sok bosszúságot okoznak.
Meg kell említenünk, hogy illetékes osztályunk dolgozói minden kerületben folyamatosan, lelkiismeretesen takarítják a szigetek edényzetét és azok környezetét, miközben a zsákban, illetve a be nem zsákolt, mellé helyezett egyéb hulladékokat, lomokat elszállítják, de sajnos a jelenleg működő 700 szigeten nem tudják felvenni a szemetelő lakosokkal a versenyt, és ez érvényes a Főváros összes közterületére is.
Megoldást a problémára csak önkormányzati-lakossági összefogással lehetne elérni. Levelünkkel egyidőben illetékes osztályunkat is értesítjük az Ön által említett körülményekről, fokozott figyelmet kérve.
Kérjük tájékoztatásunk szíves elfogadását. "
Pedig engem nem a kifogás, meg a miért érdekelt, hanem a MIKOR. Szóval van itt még mit rendbetenni sajnos.
Megjegyzés küldése