Szerbusz. Jól vagyok?

Elsuhanó világunk univerzális (jel)szava a: Helló. (Olykor a jópofizó: hellóka). A köszönés helyett odavetett hellónak megvan az a hallatlan előnye, hogy nem kell tisztázni, vajon tegezik-e, vagy magázzák egymást a köszöntők. Helló, mondják egymásnak hűvösen a szomszédok, miután kitudódott, hogy kinek melyik újságot hozza a reggeli kihordó.
Udvaris ember persze manapság sem enged meg magának egy köszönés helyetti helló-t. Sőt! A gyanúsan udvariasak, a valami miatt népszerűségre törekvők (például választások, előrehozott választások, időközi választások táján az országgyűlési, netán önkormányzati képviselők, avagy jelöltek) általában szükségét érzik, hogy valami személyessel is kibővítsék a jó esetben mandátumot involváló köszönést. Na, erre jó a hogylét felől való érdeklődés, amely lét igazándiból a köszöntőt legkevésbé sem érdekli. Számára ezért veszélyes ez a kérdőjeles toldalék mondat: hogy vagy? Elképzelhető ugyanis, hogy a gyanútlan kérdezett részletezni kezdi, többnyire romló életminőségét. Aminek végighallgatására manapság ugyebár senkinek, kivált egy elfoglalt ilyen-olyan képviselőnek (jelöltnek) nincs ideje. Ennek kiküszöbölésére született és terjed a köszöntés utáni kérdés: jól vagy?, ami a kérdezettet minimum arra kötelezi, hogy véletlenül se terhelje a kérdezőt saját nyavalyáival.
Az érdeklődésnek álcázott közöny fejlett formája, amikor az elfoglalt, szavazatra, mandátumra, rokonszenvre éhes nagyember nem kérdez, hanem közöl: Szerbusz, jól vagy!
Szeretném én látni azt a megveszekedett állampolgárt, aki a tovasiető nagyember után lohol, és azt mondja, hogy: te bocsáss meg, de nem vagyok jól, mert szaggat a hátam, kirúgtak az állásomból, elvették a jogosítványomat, stb.
Jut is eszembe, hogy a királyi tv híradójában milyen bájosan köszöntgeti egymást két Kriszta. Pedig, gondolom egyik sem képviselő, csak hercig akar lenni.
-Szerbusz Kriszta - mondja az egyik itthonról
-Szerbusz Kriszta - mondja a másik Amerikából.
Benne ám az adásban! Már várom, hogy egyszer megkérdik egymástól: hogy vagy drágám? És a gyerekek? Köhög még a kicsi?
Annyira, de annyira közvetlen, családias lenne tőle a közszolgálati. Azon mód el is kapcsolnék róla, mert hogy jövök én ahhoz, hogy belehallgassak egy magánbeszélgetésbe.
Na, szevasztok!