2008. szeptember 2., kedd | |

Sértő ingyen tankönyv

A szó szerint drága gyerekek ma már iskolatáskával mennek/mentek iskolába. A szülők pedig szomorúan, a napi sajtó egy része viszont kéjelegve korpoltálja, hogy mennyibe kerül, (sokba, nagyon sokba) egy, hát még két, sőt három gyerek iskolába menesztése. Különböző adatok és árak röpködnek a levegőben, rémisztgetve a kedves olvasókat. A listában, táblázatban mindig szerepel(t) egy 3-5-8 ezer forintos iskolatáska.
Nem tudom, hogy van ez manapság, de valami nincs rendben. Valami?! Ha minden évben új táska kell, akkor, vagy a táskák (többnyire hátizsákok) minőségével van nagy baj, vagy a nebuló nem tud vigyázni az értékeire. Ha pedig mindkettő rendben lenne, vagyis jó és tud, akkor szólni kellene a parasztvakító újságíróknak, hogy az egyébként is magas költségekből négy-öt évenként vonjanak le 3-5-8 ezer forintot. Arról szólni is röstellek, hogy volt egy matematikatanárom, aki azzal az aktatáskával járt a munkahelyére, amelyeikkel diákként egy szeptemberi reggelen elindult a gimnázium első osztályába. Rendben van, különc volt.
A tankönyvek is drágák. És tetszetősek. A sors kifürkészhetetlen akaratából, úgy általában, de mégis pontosan ismerem a nyomdai árakat. Mit mondjak, a könyvek kiskereskedelmi árához képest elképesztően alacsonyak. Valahol nagy biznisz rejlik bennük. Hát, legyen. Ilyen a kapitalizmus. Ilyen?
Véletlenül sem akarom összehasonlítani (kivitelezésükben, küllemükben nem is lehet) a mai tankönyveket azokkal a szürke fedelű puhakötésű történelem, nyelvtan stb. könyvekkel, amelyekből az én generációm tanult. De. Azoknak a hátlapján volt egy táblázat, miszerint ebből a könyvből tanult, kettőspont és aztán beírtuk, kitől kaptuk év elején és kinek adtuk tovább júniusban. Akkor papírtakarékosságnak hívták ezt az akciót, amivel egyszersmind a világbékét is megvédtük.
Ma is van ilyes akció. De hallom, hogy a használt tankönyvvel (természetesen ingyen és bérmentve) megkínált, nyilván szűkös körülmények között élő gyerekek szüleit képviselő civil szervezet tiltakozik az ilyetén való megkülönböztetés ellen. Nehogy valaki éppen a használt tankönyv láttán tudja meg, hogy a gyerek és szülei segítségre, támogatásra szorulnak. Mert ennek ugyebár az ég egy adta világon semmi más jele nincs, nem látható!
Még tiszta szerencse, hogy a világbéke azért nem forog veszélyben.

0 megjegyzés: