Világsztár vagyok, itthon

Onnan tudom, hogy híres magyar tévés személyiség lehetek, hogy folyton megkeresnek a sajtótól: mondjak már valamit magamról. H ugyanis nem visz rólam, tőlem valami hírt, a főnöke bizony kirúgja az erőszakosan érdeklődő szerencsétlen kommunikációs szakembernőt. A szívem szakad meg ilyenkor, és mondok valamit. Például: tavaly voltam Szekszárdon és láttam, hogy valaki éppen vörösbort ivott. Nagyszerű lelkendezik a kommunikációs szakembernő és másnap meglátom magam egy grandiózus összeállításban, miszerint Tom Cruise a rosét szereti, Luciano Pavarotti pedig a fehér borokra esküszik, ezzel szemben én kizárólag szekszárdi vöröset iszom.
A cikkből ugye bárki kiolvashatja, hogy egyívásúak (sőt, egy ivásúak) vagyunk, a velem egy cím alatt említett urakkal. A különbség mindössze annyi, hogy én a vöröset preferálom. Már csak az kell hozzá, hogy el is higgyem és akkor kész: celeb lettem, megcsinált (magának) a magyar bulvársajtó.
A minap azzal hívott fel egy kommunikációs szakembernő, hogy mit szólok hozzá, milyen verseny folyik a sztárvilágban. Na milyen? Hát, a sztárok mesés összegeket kérnek újszülött gyermekük fotójáért. Rettenetes, fertő, gyehenna mondtam volna, de a kommunikációs szakembernő lélegzetvétel nélkül folytatta, hogy például Brad Pitt és Angelina Jolie páros vérszerinti gyermekeik fotójáért milliós nagyságrendű összegeket tettek zsebre. Nem tudom, hogy dollár, vagy forint milliókról van-e szó, de a hír hallatán megállt bennem az ütő. A mi utcánkban ilyesmit én még hírből sem hallottam. Van ilyen, tényleg? És még nem volt vége. A kommunikációs szakember végzettségű (röviden: kszv) hölgyből csak úgy folyt az infó: képzeljem Jennifer Lopez és Marc Anthony 6 millió dollárt kapott a gyerekeikről készült felvételekért a People magazintól, ehhez képest Jessica Alba (és újszülötte) szemét mindössze 1 millióval szúrták ki. Hát, ha valami, akkor ez tényleg kiverte nálam a biztosítékot. Éppen minősíteni akartam, amikor a kszv-nő előjött a farbával:
Vajon én kérnék-e pénzt azért, hogy újszülött kisfiamat lefényképezze a Szélkakas című bulvárlap? Esküre emeltem a kezem és nyugodt szívvel mondtam, hogy: soha. Soha a büdös életben. Egyrészt, azért a képért úgysem adna senki egy huncut krajcárt se, másrészt nincs is újszülött gyerekem, minthogy a kis Vilmos már betöltötte az ötödik évét.
Most már nyugodtan várom a kéthasábos arcképemmel (az említett sztárok fotóiért ugyanis jogdíjat kellene fizetni) megjelenő holnapi újságot, amint éppen nem kérem a fel sem ajánlott pénzt.
Hát ilyen nagy sztár vagyok én!