Dagadj, büszke magyar kebel!

Régen azért jobb volt. Jobb. A látvány megítélésében nem voltak fölösleges alternatívák, kérem szépen. Nem voltak késhegyre menő, soha el nem döntött, mert jobbára nem is eldönthető viták. Olyanok, amelyek megzavarják, sőt kikezdik az amúgy is törékeny társadalmi nyugalmat, amelyre pedig mindenkor szükség volt, van és lesz ebben a Trianon sújtotta kis hazában. Különösen manapság, amikor a nyugatról keletre, és onnan oda-vissza terjengő pénzügyi válság amúgy is megbontani látszik a nemzeti egységet, amikor tisztes családapáknak éppen elég gondot okoz, hogy mit csináljanak a millióikkal, kétségbe esve lesik, hogy esik az eső és a BUX, gyengül a forint. Ráadásul kényszer tömik a libákat is. Szóval van itt vitatkozni való doszt (vagyis elég), és akkor ránk szakad még az is, amiről mondandó vagyok.
Hogy egy klasszikus idézettel közelebb kerüljek a problémához, uraim szeretném határozottan kijelenti, hogy régen (nem is olyan régen) az, ami krumplilevesnek látszott, az esetek eldöntő többségében krumplileves is volt. Kérem szépen, még a legutolsó üzemi viszonylatban is. Voltak elcsudálkozások, méltatások, fölszisszenések, sóhajtások, óhajtások, néha sajnálkozások, de alapvetően, mondhatni világnézettől, vallási hovatartozástól, és jövedelmi kategóriától függetlenül, egységes volt a magyar. Nem úgy, mint manapság, amikor utcán, boltban, strandon, színházban, tévében, lépten-nyomon, kérem szépen munkaidőben, társaságban, esti ejtőzés közben valóságos és virtuális vitakörök alakulnak, eldöntendő, hogy: igazi-e?
A női keblekről van szó, akik (a köznyelvben manapság ugyebár már a KFT-k is akik) a legváratlanabb pillanatban és helyen támadnak az elbizonytalanodott férfiemberre. Elvonják a figyelmet közügyektől, közlekedési szabályoktól, munkától, családról, gyerekekről, műsorról, politikáról, stb. Túlzás nélkül állítható: a magyar férfitársadalom minden mást lenullázó problémája, hogy: Kriszta melle vajon igazi-e? Mert kinek volna, kérem szépen kedve nyálat csorgatva bámulni, hogy ne mondjam simogatni, akár csak teoretikusan is! egy zacskó szilikont.
A magyar férfilakosság körében rohamosan gerjedő tanácstalanságnak, akárha nemzeti érdekből is megálljt kell parancsolni. Javaslom, hogy még az idén rendezzünk ügydöntő népszavazást arról, hogy a szavazati jogú férfiak megnyugtatására és örömére a feltöltött, vagyis szilikon mellű hölgyek kötelesek magukat más hölgyektől jól látható módon megkülönböztetni. Mondjuk, viseljék mellüket az amúgy is mélyen dekoltált ruhájukon kívül.
A haverom igen szavazatát is garantálhatom.