Négyszázezerszer semmi

Annyi mindenhez nincs közöm, hogy ezek közül megemlíteni egyet, hát valódi élmény számomra. Szavamra, kellemetesebb, mint érdekektől menteses szemlélődni, hallgatózni, nézelődni. Az ember csak szűri, szűri a tapasztaltakat, amint ilyenkor ősszel szűrik a mustot. Ady Endre szerint a bort. (A magyar líra talán legkegyetlenebb versében írja: „És majd szűrik a bort/ pompás aranyló őszben/ S ittasan, tarka lombok/ Hulltán nem én borongok. Lásd: Aki helyemre áll).
Tehát, nincs hozzá közöm, továbbá Verebes István szombati műsorvezető, (saját definíciója szerint) színházi ember sem kért fel, hogy érdekeit képviseljem. Csupán emberbaráti oka van, hogy szóba hozom: talán mégsem illik a jeles színész és rendező színházi teljesítményét nyilvánosan lenullázni egy máskülönben kellemes vasárnap délelőtt.
Kikérem magamnak, Verebes nevében. Ha csak! Ha csak a sommás véleményt közlő vasárnapi műsorvezető (vagy micsoda?), mindenkivel pertu haver kiválóságnak nincs papírja arról, hogy nem tudja, mit beszél. Vigyázat, nem olyan papírra gondolok, amit flepni névvel szokott illetni az utca népe. Soha nem ragadtatnám magam ilyen sértésre. Csupán egy bizonyítványra utalok, ahol a számtan rovatban hajdan szekundát írt Oltvai tanár úr.
Ilyen bizonyítványt, sajna bármelyik általános iskolában könnyű volt beszerezni. De nincs nagyobb baj, mert ezzel a kalkulussal még akármi is lehetett az ember. Lehetett például sportriporter, vagy főszerkesztő is, akár reggeli tévéműsorban is. Feltéve, ha időben leteszi a honvédesküt, hogy szűnni nem akaró, ájult lelkesedésében nem vállalkozik magasabb kvalitásokat igénylő matematikai műveletek fejben való elvégzésére. Végül is, ezt könnyű lehetne elkerülni, mert aztaztazt, már régen nem igényli ez a régen legyalázott öööö, újságírói pálya.
Ennyi előzmény után idézem Verebes István művész úr színházi kvalitásainak, életművének vasárnap reggeli kollégája (főnöke?) által történt szó szerinti lenullázását.
Bíztatás a vasárnapi riportalanynak: „Azt mondja Verebes Pista barátom, aki nálamnál 400 ezerszer jobban ért a színházhoz, – mert én semmit…”
Hát, akkor javaslom, hogy számoljuk ki együtt: 1 x 1 az 1, 400000 x 0= az bizony nulla, azaz semmi.
Ennél azért csak-csak többet ért a teátrumhoz az a derék családapa, színházi ember.