Bejöttek az oroszok

Hatvannégy éve, ezen a napon szabadult fel a nagytatám három lánc szőlője.(Némi ismeretterjesztés: 1 lánc=2000 négyszögöl.) Már leszüretelt állapotban. Amit különös szerencsének is nevezhetnénk, mert a faluba beszekerező felszabadítók, persze csak a fasiszták után, a bort keresték legszorgalmasabban. Mondhatni igen nagyon felmérgelődtek, mert a sok-sok szőlőskerthez mérten igen kevésnek ítélték a pincékben talált bor és murci mennyiségét.
Hajaj, bizony mindent elvittek a kurva németek, sóhajtozott a falu népe. De hogy itt—ott mégis találtak néhány hordónyit a szorgosan kereső tovarisok, egy hétre boldogan lerészegedtek.
Ezen az októberen (1944-ről van szó) ismét és (sajnos) nem utoljára megvalósult az ország két részre szakadása. Az észak-nyugati felén és főként Budapesten éppen felvirágzott a nyilas uralom. Odalent délen meg az orosz bakanyelv tanulásába kezdhetett a nép. A Szálasi-kormány október 23-án keltezett kiürítési parancsa, miszerint a teljes népesség köteles elmenekülni az oroszok elől, ráadásul az élelmiszerkészleteket is köteles felgyújtani, Kelebián már csak őszinte derűt váltott ki. Ha a felszabadítók egy nappal előbb nem kezdték volna magukénak tekinteni azt a sok szalonnát, sonkát, kolbászt, amit a lakosság amúgy sem gyújtott volna fel.
Az én nagytatám is csak üres pincét mutogatott a kedves érdeklődőknek, minthogy a 60 hektó must az udvaron, egy hatalmas venyige kazal alá ásott ideiglenes pincegödörben forrt. Na, ebből majdnem baj lett. Látva ugyanis a sok tűzrevalót, beköltözött az udvarba az alakulat gulyáságyúja. Most segíts meg Mária, oh irgalmas szűzanya!
Egy hétig tüzelték a kazlat, ami szerencsére soha nem fogyott el, mert amíg a szakácsok éjjelente elpihentek, a szomszédok az egész, hosszú Petőfi utcából hordták rá az új meg új kévéket. Csak arra kellett vigyázni, hogy a budi oldaláról ne kezdjenek tűzrevaló szedni, mert ott volt az ideiglenes pince lejárata. Egy reggel aztán köszönés nélkül tovább álltak a felszabadítók. Tovább vitték a szabadságot és a nagytata lovát, viszont hagytak helyébe egy holtfáradt orosz harci mént. Meg is döglött.
Ja, és fél zsák kristálycukor is ott maradt, a venyige kazalba rejtve. Alighanem a közeli Szegeden zabrálták (ifjabbak okulására: a szó nagyjából fosztogatást jelent). A falu bölcsei azt a feltételezést ugyanis teljes mértékben kizárták, hogy Sztálingrádtól hozták volna Kelebiáig.