Lenin, a bárisnya meg a miniszter

Jeles kollégám Pünkösti Árpád szép portrét írt tegnap az egyik napilap utolsó oldalán Romány Pálról. Hadd egészítsem ki az egykori mezőgazdasági miniszter, megyei első titkár (MSZMP), különben pedig a mezőgazdasági tudományok doktora portréját. Valami számomra emlékezetes semmiséggel.
Alkalmam volt egykor Romány Pál delegációs vezetésével hosszabb időt Moszkvában tölteni. Ritka kellemes embert ismertünk meg benne, aki velünk együtt unta, amit unni kellett, és valóban érdeklődött az iránt, ami figyelemre méltó volt.
Moszkvában ért bennünket április 22-e, V. I. Lenin születésnapja. Mint emlékezetes, ezen a napon szerte a béketáborban társadalmi munkát illett végezni. Lenin állítólag valami vasútépítésen mondta volt egykor, hogy minden munkák közül legtermelékenyebb munka a társadalmi munka. Utóbb ezt értelmezték úgy, hogy a születésnaphoz legközelebb eső szombaton mindenki mást csináljon, mint amihez ért. A parkokban orvosok szedték a szemetet, mérnökök nyesték a fákat, szövőnők festették az iskolák falát stb. (Arról nincs információm, hogy kertészek operáltak volna, vagy festők mozdonyt vezettek.)
Bennünket az a megtiszteltetés ért, hogy Lenin születésnapját Gorkiban, azon a dácsán ünnepelhettük, ahol a forradalmár elhunyt. És ha már ott voltunk, facsemetéket ültethettünk, társadalmi munkával. A jeles napon (is) özönlöttek oda a szocialista országokból érkező delegációk, amelyeknek egytől egyig kijárt a megtisztelő faültetési ceremónia. A legfeljebb 100 négyszögölnyi kertben. Ez pedig csakis úgy lehetett, hogy amint az egyik delegáció elment és a következő még benn a házban nézelődött, három-négy megbízható szovjet dolgozó az éppen elültetett fákat kirángatta a földből, hogy az új és új látogatóknak is jusson a megtisztelő társadalmi munka élményéből. De nem is ez a lényeg.
Párba osztva, ketten Romány Pállal ástuk a gödröt és igazgattuk bele a facsemetét, amikor egy derék fejkendős elvtársnő odajött, és mint a hülye gyerekeknek részletesen magyarázni kezdte a faültetés tudományát, továbbá az ásó, mint szerszám lényegét. Romány megadóan tűrte az oktatást. (Mást is tűrt, rendesen.) Fiatalabb vagyok (voltam), hamarabb felment a pumpám és elkáromkodtam magam, mondván: hej, szóljon már valaki ennek a kurva bárisnyának, hogy a magyar mezőgazdasági minisztert oktatja!
Felvilágosították. Nem hatódott meg. Alighanem látott ő már magasabb beosztású, tudós embert is, aki itt megadón adta a tudatlant.