Ki babája vagyok én, vagyok én

Inkább vagyok a párom kedves szeretője, mint a megunt felesége. Bő húsz esztendeje mondta ezt, felállva, nagy nyilvánosság előtt egy csinos szőke hölgy. Az író-olvasó találkozó közönsége megdöbbent, pedig tudták, hogy a házasságban élők külső kapcsolatai lesznek ottan aprólékosan kibeszélve. Az író által. Hogy a közönség egy tagja is ilyen nyíltszíni vallomásra ragadtatja magát, erre senki sem készült. Ez akkoriban (még) nem volt divat.
Világszerte beszélik, hogy a férfiak egyre nőiesednek. Párhuzamosan persze a nők meg fölveszik a férfiak bizonyos erényeit és hibáit. Verbálisan biztosan. Nem (vagy nemcsak) a villamoson utazó szép gimnazista kislányok trágár beszólásaira gondolok, ami szerint tele van az a testrészük, ami nincs is nekik. De arra (például) aminek a fent idézett csinos szőke csupán előhírnöke volt. Már mondom is:
Óriási sikerrel rendeztünk egykor úgynevezett legényárveréseket, a Kiskegyed égisze alatt. Érdeklődő, licitáló hölgyekkel volt tele a Kongresszusi Központ 1800-as nézőtere. Tíz vállalkozó legényt lehetett kvázi megvenni egy vacsorára, az azt követő éjszakára és a másnapi közös programra. Persze, mindenkinek, lánynak is legénynek is külön szállodai szoba járt. Ezért is adhattuk ki a jelszót: Semmi sem kötelező, de minden lehetséges.
Mint rendezők természetesen(?) kíváncsiak lettünk volna, hogy azon az éjszakán történik-e valami az „elárverezett” legények és a nyertes „vásárló” lányok között, de nem tartottuk ízlésesnek megkérdezni. Egyszer mégis. És roppant furcsa eredménnyel. Egy Krétáról importált jóképű legényt vitt el egy szép pécsi lány. Magamra vállaltam a fiú kifaggatását, kolleganőim a lányt kérdezték, a búcsú órájában. Nos, Jorgosz, a görög legény a repülőtéren diszkréten azt mondta, hogy szép volt, jó volt, de amire gondolok az nem történt meg. A lány viszont büszkén és részletesen beszámolt egy izgalmas éjszaka minden gyönyörűségéről. Valamelyikük tehát nem mondott igazat. Csakhogy a tradicionális szerepekhez képest fordítva hazudtak. Az ántivilágban a fiú hősködött volna, és a lány maradt volna tagadásban. Hát, ennyit változott a világ. Is.
Más példa, hasonló tanulsággal.
A munkahelyi kapcsolatokban is megváltozott a módi. Manapság gyakori, hogy az úgynevezett üzemi feleség nemhogy titkolná, de valósággal büszkélkedik a cégnél, hogy melyik főnöknek a babája. Ilyesmi talán régebben is előfordult, de az már ijesztő fejlemény, hogy újabban olyankor is híreszteli, ha nem igaz.
Lehet, hogy szervilis környezetben kifizetődik. Amíg a főnök fülébe nem jut.