Hová sietnek a mikulások?

Nem lódítok. Az egyik bevásárlóközpontban október 22-én délelőtt találkoztam egy tálca Mikulással. Ahogy mikulásoktól elvárja az ember, szépen sorban álltak a polcon, pirosak voltak és állítólag ehetők. Azt nem ellenőriztem, hogy csokoládéból készültek-e, vagy csokoládé ízű izé E 3456 és E 8432 nevű, annak látszó, emberi fogyasztásra még alkalmas segédanyagokból. Szóval, nem ellenőriztem, tudniillik nagyon siettem.
Jó, nekem speciel volt egy fontos ügyem. A nyomdában aznap lett kész a „GURÁBLI, avagy Miki, én azt hittem, hogy te okosabb gyerek vagy!” című legújabb könyvem. Időre ott kellett lennem, hogy még az expediálás előtt, azon melegében kézbe foghassam. De azt nem hinném, hogy városszerte mindenki azért rohan mindig, ész nélkül, mert a nyomdában van dolga. Pláne, mert mielőbb kézbe akarja fogni az új könyvét!
Akkor meg hová sietnek az emberek olyan eszeveszetten, hogy már a mikulások is előzik saját magukat? Emlékeznek a kedves Krúdy-anekdotára?! A híresen későn, leginkább délben ébredő írónak egyszer reggel 8-ra kellett a bíróságra mennie. A házvezetőnő készségesen felrázta az ágyból, Krúdy nagy nehezen felöltözött és elindult. Az utca természetesen a reggeli csúcsforgalom képét mutatta. A sok sietős ember láttán az író őszinte csodálkozással felkiáltott: te jó isten, ezek mind a bíróságra mennek?!
Hová sietnek a mikulások? Bizonyosan észrevették, hogy minden évben előbb, vagyis korábban jönnek elő a raktárakból. Eleinte csak november végén, aztán közepén, legutóbb már november elején, az idén meg már október harmadik harmadában jelentek meg a boltokban. Szegény gyerekek, mire hozzájuk elér, már régen túl vannak minden meglepődésen, örömön. Gyanítom, már nem is nekik jön a Mikulás, hanem a kereskedelemnek. Persze, nincs különbül a karácsonnyal sem. Mire azon a bizonyos hópihés estén, azok a bizonyos angyalkák beszállnak vele a gyerekszobába, vagy nappaliba, a városi kölyök már azt is tudja, melyik áruházban hány forint a zselés szaloncukor és hol olcsóbb az ezüstfenyő. Azon már nem csodálkozom, hogy a kereskedők hathatós közreműködése nyomán a húsvéti nyúl is egyre jobban siet. Elvégre az a dolga, hogy szaladjon. De egy Mikulás ne siessen nekem! Ne előzze meg saját magát, mert még zavarba hozza e sorok íróját, aki lassan már nem is tudja, hogy melyik hónap hányadikán van a névnapja.