A vén spiné

Erzsébet napja van. Akárhogy is gondolkodom, minden Erzsébet, Erzsike, Zsóka nevű ismerőseim közül legemlékezetesebb, a közelmúlt kulturális közéletében bőségesen megmártózó, ahogy magát nevezte vén spiné Erzsébet, a Spéter.
Vagy három évig tagja voltam annak a magyar művészcsapatnak, akiket március táján meghívott Floridába és tejben-vajban fürösztött. Amilyen érthetetlen volt, hogyan kerültem közéjük, olyan hirtelen lettem kegyvesztett is. Egyáltalán, tetteit nem lehetett értelmezni. Maga a magyar állam sem értette: miért alapította az elhíresült Erzsébet művészeti díjat? Miért itthon szórta el pénzét ez az Amerikában gazdag (távoli rokon) férjet szerző, excentrikus asszony. A magyar kulturális kormányzat végül is választ talált a feloldhatatlan kérdésre: valami finanszírozási vita mentén a művészek nevében (is) egyszerűen lemondott a díjról.
A Floridába járó kiváltságosok között egyszer abban a ritka megtiszteltetésben volt részem, hogy meghívott a Collinstr-i apartman-házban lévő lakására is. Amíg főzte a kávét, sütötte a máskülönben ehetetlen fasírtjait, körülnézhettem a két szobában. A hálószoba széles ágyának hosszanti fele tele volt kalapokkal, sapkákkal. (Emlékeznek rá, hajadonfőt sohasem lehetett látni.) A nappaliban egymásra halmozott magyarországi újságok tornyosultak. Mind-mind a róla szóló cikkeknél kihajtva. Látszott, hogy ezeket naponta kézbe veszi, újra és újra olvasgatja. Egyszeriben megsejtettem a titkát. Ez a három országban (Erdély, Magyarország, Egyesült Államok) is honos asszony rettenetesen magányos volt, és mert tehette, hát vásárolt magának szerepet, érdeklődést, társaságot.
Emlékszem, nagyon szerette volna, ha még életében megírja valaki az élettörténetét. Ami kétségkívül fordulatos lehetett, de kiszemeltjei közül senki sem mert vállalkozni rá. Egyéb elfoglaltságaimra hivatkozva én is elhárítottam e súlyos megtiszteltetést.
Hosszú, nagyon hosszú szenvedés után itthon halt meg. Anélkül, hogy az utókor majd tudná, hogy ki is volt igazán ez a kolozsvári rabbi unokájából, részeges sörgyári könyvelő lányából, egyszer román hercegnévé is avanzsált, homályos magyar vendéglátói múltból, dúsgazdag, bolondos amerikai asszonnyá, és egy történelmileg igen rövid időre a magyar művészet mecénásává lett Spéter Erzsébet.
Isten nyugosztalja, vén spiné.