Cipőtalpat karácsonyra

Jön a fehér karácsony. Onnan tudom, mert kezdetét vette az össznépi lelkiismeret vizsgálat. Persze, rápillanthatnék a naptárra is, de minek. Magamnak csak jobban hiszek, mint Gergely pápának, aki hajdan képes volt ellopni belőle néhány napot! Lehet persze, hogy tévedek. Abban is, hogy a gyermekszegénységet éppen most szóba hozó tárgyalásokat, tanulmányokat, hozzászólásokat, sopánkodásokat összehozom a szeretet közelítő ünnepével. De, tapasztalataim szerint, így szokott kezdődni. Ezután jön a szegénység feletti általános siránkozás, a lakossági használtruha gyűjtés, a Máltai szeretetszolgálat, az itt van jó ember 200 forint, bableves osztás (plusz széles sajtónyilvánosság) a hajléktalanoknak, rövid kis társadalmi fogadkozás aztán már vége is az ünnepi kampánynak, oszt jó napot.
Van itt azért valami újdonság is. Csak úgy zárójelben. A bevásárlóközpontokban működő hangszórók által ismételgetett felhívás: vegyünk egy zacskó tésztával, cukorral, liszttel stb. többet, és azt adjuk le a kijáratnál, ahol aktivisták gyűjtenek a szegényeknek. Olvasom, hogy a sok-sok ki- és bejáratnál már 7,5 tonna élelmiszer gyűlt össze. Más szóval és profánul ennyivel nagyobb volt az áruházak forgalma, bevétele és az abból kiszámítható haszna. Csak kisebb fokú rosszindulattal (malícia) kérdem, mi lenne, ha a szegények sorsát így szívén viselő áruházak mondjuk beszerezési áron adnák a jótékonyságra szánt kiló liszteket? Mindenesetre én speciel jobban hinnék a jótékonyságot harsogó hangszóróknak. Ha ez számítana még valamit.
Egyébiránt pedig van itt már minden, gyerekprogram iroda, gyereksegély projekt, nemzeti stratégia, sőt sok tudományos felmérés és kutatás is. Igaz, mindezek után jön a keserű tény, hogy program ide, stratégia oda, projekt összevissza, most ott tartunk, hogy a gyerekes családok helyzete rosszabb, mint tavaly volt. De legalább tudjuk.
Nem minden célzás nélkül említem, de helytörténeti kutatásaim szerint máskor is, például 1936 karácsonyán is voltak szegény gyerekek Magyarországon. Például egy Tompa nevű (azóta várossá lett) községben. Nos, az akkori főjegyző javaslatára jótékonysági vadászatot rendeztek a társaságbeli urak és 47 nyulat,7 fácánt, továbbá 3 foglyot juttattak a szegények fazekába. Az állami erdőgazdaság 1000 kéve rőzsét adott az ínségeseknek, a határvadászok 6 szegény, de jó leventét kínáltak ebéddel. A választókerület országgyűlési képviselője (dr. báró Vojnits Miklós) pedig 198 szegényhez juttatta el személyes ajándékát. Nem röstellem felsorolni: 111-en ruhára valót, cérnát, petróleumot, a kisgyerekes szegények játék babát, használt ruhát, cipőt és cipőtalpat kaptak.
Azóta csak 72 esztendő múlt el!