Félszavakból már nem

Egy szerkesztőségi mondás szerint, saját könyökünket ne tévesszük össze az olvasó könyökével. Közönségesen szólva: ami nekünk unalomig ismert, az olvasó számára még lehet nóvum. Újólag akkor kezdtem gondolkodni ezen, midőn egy 24 éves, kedves kisasszonynak, azt találtam mondani (he-he, de vicces a bácsi), hogy: olyan gyorsan szeded az almát lányom, mint egy igazi sztahanovista. Nézett. Nem értette, nem tudta, hogy vajon ez mit jelent. (Lehet, hogy e sorok olvasóinak 20-30-40 százaléka is így van ezzel.)
Bizony. Befellegzett a homogén, kacsintással konvertálható, átörökíthető kollektív, félszavakban összefoglalható ismereteknek, tapasztalatoknak. Élményei, emlékei mentén szép lassan kétfelé szakad a magyar társadalom. Felnövekedett egy generáció, és mögötte szakadatlanul jönnek az újabb és újabb évjárathoz tartozó ifjak, akiknek szerzett tudása és társadalmi tapasztalata automatikusan nem illeszthető az elődökéhez. Egyszerűen nem értik az előttük járókat. Nem jut eszükbe semmi, ha azt hallják, hogy kéthetes szakszervezeti beutaló, szájukban nem érzik a reggeli májkrémes kenyér ízét, ha balatoni úttörőtáborokról esik szó. Már ha egyáltalán.
Utoljára alighanem 1945 táján történt valami ilyesmi. Akkor is érvényét vesztette minden közéleti rutin, megszakadt a folytonosság, az emlékek is devalválódtak. Az új rend gyermekei nem tudtak mit kezdeni a másfajta társadalmi rendszerben szocializálódott felnőttek emlékeivel, tapasztalataival. Se.
Hogy miről is beszélek!
Szívességből hazaszállítok Budapestre egy tizenhat éves forma kislányt és az édesanyját. A mama kimutat az autó ablakán: látod, ebben a laktanyában is szovjetek voltak. Hogy-hogy szovjetek értetlenkedik a lány és gyanítom, hogy magát a szovjetek szót sem érti, hát még annak tanács jelentésű fordítását. Középiskolai tanár barátom osztályában egyszer csak felfedezi, hogy diákjai nem hallottak a KGST-piacról, nem ismerik a Zakopáne felé vonatozás felszabadító gyönyörét, a csak csütörtökön kapható sertéskarajt, az április negyedike táján osztott banánt, a közveszélyes munkakerülés és a polbeat fogalmát. A falujárókról már szó se essék. Soroljam még?
Félszavakból nem! értjük egymást. És jaj, közelít az idő, hogy már szabályos, kerek mondatokból sem.