torok egerben megszivta

Tartozom egy vallomással. Soha nem olvastam Jókai Mór A jövő század regénye c. klasszikus és terjedelmes alkotását. Egy újabb vallomással is. Akkor sem fogom elolvasni, ha egy vállalkozó szellemű írónak nem jut más az eszébe, mint hogy a magamfajta bunkók számára lerövidítse, meghúzza, kimagozza más méltatlanul mellőzött, nem olvasott, klasszikus szerzők klasszikus műveit. Is.
Mert, mit nem csinál a magyar? A meglehetősen hosszú felsorolás (pl. nem mos fogat, nem fizet adót, járulékot) végére manapság oda settenkedik egy következő is: nem olvas irodalomhoz legalább csak közelítő alkotásokat. Elég ehhez megtekinteni a könyvesboltok kínálatát, az ott (főként üzleti szempontból) összeállított sikerlistákat, vagy kézbe venni valamelyik 25-30 éves celeb közreadott őszinte önéletírását.
Az ügyben illetékes (valójában azonban illetéktelen) urak fordítva ülnek a lovon. Ahhoz ugyanis, hogy teszem azt a Kőszívű ember fiait kézbe vegye egy mai ifjú, nem a könyvet kellene lebutítani, hanem – hogy finom legyek és nőies – az ifjúságot kellene felokosítani. Teszem azt, megtanítani olvasni. Merthogy igen sokan elvégzik a nyolcadikat, talán még maturálnak is, sőt különböző tévé csatornákon már híreket is olvasnak főműsor időben, de - rossz helyre tett hangsúlyaikból ítélve - még mindig nem értik amit olvasnak. Nem én mondom, hanem minden hozzáértő jajongja, hogy baj van a szövegértelmezéssel. Nem diszlexiásak a diákok, hanem egyszerűen nem tanultak meg, nem tanították meg őket olvasni.
Ha jól emlékszem Gárdonyi Géza Egri csillagok című örökbecsű alkotása lett a televízióban egyszer lezavart, állítólagos kulturális vetélkedő győztese, a Nagykönyv. Az a tizenéves magyar gyerek, aki Bornemissza Gergő történetét csak rövidítve képes befogadni, azt bizony, mély szánalmat tanúsítva bár, de össze kellene kötözni azzal, aki ezt a könyvet csupa jó szándékból megcsonkítja.
Az ember (a gyerekember is) akár tudatosul benne, akár nem, elsősorban nem azért olvas irodalmat, hogy kipipálja a teendők között: na, ezen is túl vagyok. Igazi irodalmat olvasni esztétikai élmény, érzelmi gazdagodás, ismeretszerzés, a későbbi választékos nyelvhasználat alapja, és bizony-bizony időt rabló élvezet.
Ám, ami igaz, igaz. Aki nagyon siet, a már említett Nagykönyvet is összefoglalhatja, akár egyetlen sms-ben: torok egerben megszívta, udv. D. I.