Harry, a Hitlerjugend

Boldogult fiatalúr koromban hosszabb időt töltöttem egy német (naná, hogy NDK-beli) szerkesztőségben. Nyelvet gyakorolni, tapasztalatokat szerezni, ott is lehetett. Összebarátkoztam egy Harry nevű kollégával, akit minden helyszínen (hivatalban, műhelyben, üzemi büfében és persze kocsmában) ovációval fogadtak: Oho Kinder, Harry Hoffman ist da! Tetszett nekem ez a népszerűség. Gyűrött arcáról ítélve apám korúnak véltem, de kiderült, hogy mindössze nyolc évvel idősebb. Csak hát a sorsa!
Vége felé járt a háború. A Vörös Hadsereg már elérte azt a Drezda melletti falut, ahol a 12 éves kora óta lelkes Hitlerjugend Harry gyerek éppen tegnap töltötte be a tizenötödik életévét. A faluban rálőttek a szovjetekre, mire azok összeszedtek minden 15 évnél idősebb férfit (nem sokan voltak) és elhajtották őket. Kis idő múlva Harry az éppen kiürült Buchenwald-i koncentrációs lágerben találta magát. 1945 koranyarán már több ezer embert tároltak ott a győztesek. Csak hogy jellemezzem a vegyes társaságot az én barátom priccs szomszédja a híres Dresdner Bank egykor nagyhatalmú elnöke volt.
Eltelt néhány hónap mire a szovjet hatóság kezdte feldolgozni a tábort. Minden Appell-en felolvastak 10-20 nevet, akiket a másnapi kikérdezés után vagy elítéltek, vagy hazaengedtek. Harry öt hosszú éven át, mindennap várta a nevét, de nem hallotta. Nem csigázom az érdeklődést. 1950-ben, egy őszi este, amikor már több ezer embert, röviden szólva mindenkit kiszólítottak mellőle, egyedül állt ki az Appellplatzra. A táborőrség nézet: ki ez? Nagy nehezen kiderült, hogy náluk már évek óta veszteséglistán van. Minthogy többször is szólította az ügyeletes kiszólító: Garry Goffman, Garry Goffman! Harry mintha emlékezett is volna egy-két ilyen esetre, de hát ő Harry volt és Hoffman. Honnan tudta volna, hogy orosznyelven a Hitler is Gitler?
Az őrök jót röhögtek az eseten. Aztán adtak neki néhány keletnémet márkát és az új helyzetben teljesen tájékozatlan fiatalembert föltették a vonatra: nu pasli damoj. A pénzen vett egy pohár sört, amitől totál leittasodott. Falujába érve az utcán megkérdezett egy négyéves forma kislányt, hogy áll-e még a Hoffmanék háza. Hát persze mondta a kislány, az apukám is itthon van. Harry rettenetesen megsértődött, hogy miközben ő a lágerben senyvedett atyjának kedve volt gyereket csinálni. Örökre elhagyta a szülői házat és meg sem állt stalinstadti építkezésig, ahol téglahordó lett. Onnan küzdötte fel magát a megyei újság szerkesztőségébe.
Hogy miért éppen most jutott eszembe a kis Hitlerjugend Harry története azt nem tudom. Vagy nincs kedvem elmondani.