Esetleges halálom esetére

Nem vagyok az a kimondott mai celeb. Nincs beszélgetős műsorom a kereskedelmi tévékben, nem nagyobbítom a mellemet, engem nem kell kimenteni a dzsungelből, nem hívok egyszerre öt-hat embert vacsorázni, nem vagyok a nagy Ő. De azért vagyok valaki. A múltkor is, amikor egy rendelőintézetben álltam a vizeletleadó ablak előtt, oda jött hozzám egy hölgy, mélyen a szemembe nézett és részvéttel a hangjában megkérdezte: csak nem beteg Moldova úr?
Nekem ennyi is elég. Elég ahhoz, hogy ünnepélyesen kijelentsem: se rokona, se ismerőse, se boldog őse nem voltam senkinek. Nem sétáltam senkivel a Duna-parton, nem ígértem házasságot senki emberfiának, nem dajkáltam mások gyerekét, nem volt törzshelyem a Borbolya eszpresszó, nem meséltem el senkinek az életemet, kivált nem jeles politikusokkal vívott szerelmi kalandjaimat, nincsenek titkos szerelmes leveleim, e-mail-jeim, esemeseim, földerítendő múltam. Ami lehetett volna, azt már 2003-ban, zárt ülésen megállapította az „Egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény formáló tisztségeket betöltő személyeket ellenőrző II. sz. Bizottság”. Illetve éppen hogy nem állapította meg. A nekem megküldött irat jelesül így szólt: „ A Törvény 1. §-ában meghatározott tevékenységet nem végzett, az ott megjelölt szervezeteknek tagja nem volt”. Ráadásul azt is elárulom, hogy 15 napon belül fellebbezhettem is volna, mondjuk ha nem értek egyet múltam ezen részletének tisztázásával. Nem fellebbeztem. Amiből is jól látszik, hogy semmi érdekes titok nincs az életemben. Mindezt szeretném idejekorán és közjegyző előtt is kijelenteni. (Apropó! A magyar médiában terjedő nyelvtani tévedést tisztázandó: az idejekorán szó nem azt jelenti ám, hogy idő előtt (vagyis korán), hanem azt, hogy időben. Csak azért tisztázom ezt, hogy mondandómnak valami örökérvényű tanulsága is legyen a kollégák számára.)
Szóval, majd ne tessenek hinni annak a hölgynek, hát még úrnak, aki esetleges halálom után két héttel kisírt szemekkel végighaknizza az összes tévécsatorna összes beszélgetős műsorát és bejelenti, hogy szerelmi viszonyunk volt, hogy a rólam írott 500 oldalas könyvében olyan titkokról lebbenti fel a fátylat, amibe beleremeg a világ, de minimum összeomlik az Európai Unió, továbbá tutira nyereséges lesz valamelyik, médiaszemétre specializálódott könyvkiadó.
Kérem, én már most (figyelem kollégák: idejekorán!) úri becsületszavamra kijelentem, hogy a halálom után rólam szóló könyvben, netán könyvekben foglalt történetekből egy büdös szó sem igaz.
Viszont az érte kiutalt honoráriumok és kiadói hasznok ötven százalékára igényt tartok. (Banki folyószámlám száma a szerkesztőségben.)