Olimpiász

Sehonnan sem szeretek elkésni, de 586 nap, 8 óra, 4 perc és 23 másodperccel korábban még nem érkeztem soha valamely eseményre. A pekingi Tienanmen téri időszámláló fényesen bizonyítja, hogy bennem megvolt a jó szándék, de sajnos nem tudtam megvárni a kezdést, a 2008. 8. hó 8. nap pm.8 óra 8 percet. Könnyebbség a lelkemnek, hogy úgy igazából nem is marasztaltak. Akkor meg ugye minek alkalmatlankodjon az ember!
Most itthon aggódhatok, hogy vajon lesznek-e új világcsúcsok, következésképpen mennyivel maradok el a világszínvonaltól. A 100 méteres gyorsúszás 47,84 másodperces világcsúcsát, amit Pieter van den Hoogenband állított fel Sydneyben, már-már súrolom a magam 4,7 percével. Ha jól számolom, csak öt-hatszor úszik jobb időt a holland gyerek! Londonra akár még jó is lehetek. Persze csak ha komolyan veszem.
Ijesztő, hogy milyen ütemben javulnak a kilóban, másodpercben, vagy méterben mérhető eredmények. Mindenki nagyobbat ugrik, dob, gyorsabban fut és úszik. Tessék mondani, hol álljunk meg?
Jesse Owens 1936-ban beállított 10,2-es világcsúcsa legalább 20-30 évig jó volt. Azóta némi túlzással hetente kellene megtanulni a 100 méteres férfi síkfutás világcsúcstartójának nevét. (Jelenleg, június elseje óta, 9,72-vel Usian Bolt).
Szerintem meg kellene állítani ezt az öncélú rekordhajhászást. Egyfelől ki hiszi el a csúcsokat, másfelől mert milliónyi, sőt milliárdnyi tisztességes kisembert aláznak meg vele. Lám csak, itt kocogunk, uszkálunk, cepekedünk, lihegünk minden remény nélkül. Nem igaz, hogy én, mint az emberiség egyede boldogabb lennék attól, hogy nem 47,91 hanem 47,84 a százméteres férfi gyorsúszás világcsúcsa. Bevallom, jobban örülnék, ha sokan, ezeren jönnének és megúsznák a 4,7 percet. Csak ne a budafoki uszodába jöjjenek, mert ott már úgy is sokan vagyunk.
Apropó, nem lehetne a 47,84 másodperc és a 4,7 perc közötti különbségből néhány uszodát építeni?