100 éves az iskolám

Ez egy ócska, eredetileg nem is falusi, csupán hegyközségi iskola, amit Szabadka város építtetett 12 pusztájának egyikén, 1908-ban. 37 évvel később ebben az iskolában kezdtem barátkozni a betűkkel. Holnap, az első tanév megnyitásának 100. évfordulóján emléktáblát avatnak (avatunk) az épület falán:

„ Kelebia (hegy)község első iskolája

Szabadka Szabad Királyi Város törvényhatósági bizottságának 1907. évi 266/14245 számú határozata alapján

épült 1908-ban

Az első tanévnyitó 100. évfordulóján
állíttatta
Kelebia község önkormányzata”

Kelebia (Szabadka város egykori pusztája, majd szőlőskertje) a trianoni békediktátum „jóvoltából” indult soha nem remélt fejlődésnek, és lett országosan ismert vasúti határállomás. 1924-ben nagyközséggé avanzsált. A nyolcvanadik születésnap előtt eszembe jutott: mi lenne, ha megírnám a község helytörténetét. Megírtam (Trianon gyermeke, Kelebia). A munka eladdig soha nem tapasztalt élménnyel gazdagított. Hogy mást ne mondjak, a kecskeméti levéltárban megtaláltam az eredeti iratot, amelyben az ismét Suboticává leend Szabadkáról kiköltöző (kimenekülő) apámnak bizonyos dr. Kiss Miklós miniszteri titkár igazolja (tudom, nem ingyen tette!), hogy „Miskolczi Ferenc…az ideiglenes nemzeti kormány 5.070/1945 M.E. számú rendelete értelmében magyar hatóságok /bíróságok/ előtti eljárás során állampolgársága szempontjából a magyar állampolgárokkal egy tekintet alá esik.
Budapest 1945. évi augusztus hó 24.-én”
A suboticai gradska biblioteka-ban találtam meg azt az iratot is, amelyből megtudtuk a ma már öreg-, első igazgató-tanítója után egykor még Sztipics-iskolának nevezett tanoda átadásának pontos idejét. Ennek 100 éves évfordulóját megyünk oda ünnepelni, azok, akik ott véstük először papírra, hogy: úr, ír.

Hogy ez utóbbi mennyire nem igaz, azt többnyire már máshol tanultuk meg.