Eszter, a populista

Vannak helyzetek, rangsorok, amelyek a mai Magyarországon nem szorulnak magyarázatra. Olvasom, hogy az isten adta nép nálunk leginkább a tűzoltókban bízik, és egy húszas lista alapján, legkevésbé a politikusokban. Sajnos, nincs lehetőség történelmi összehasonlításokra, minthogy 2o, 40, 50 éve nem készültek ilyen felmérések. Legfeljebb ráutaló viccek.

Kádár János reggelenként kiszáll az autójából és gyalog sétál át a Margit-hídon. Ez félelemmel tölti el a kormányőrség parancsnokát, szóvá is teszi.
-Kádár elvtárs, ha ön gyalog sétál a hídon, mi nem tudjuk szavatolni a biztonságát.
-Már miért nem – értetlenkedik Kádár – engem a nép 99 százaléka becsül, tisztel és szeret, is.
-Na igen, - veti közbe a biztonsági tiszt – de mi van a fennmaradó 1 százalékkal!?
- Elvtárs, azokat meg köti a pártfegyelem.

Az engem képviselni hivatott politikusok bizalmi indexének látványos romlásáról eszembe jut Eszter. Aki nem énekes, nem volt villa-lakó, nem műsorvezető a retektévében, szóval nem magyar műceleb. Egyszerű királyné az Ószövetség című bestsellerben.
Rövid története: zsidó lány létére feleségül vette őt a perzsa király, később ugyanez a király elrendelte országában a zsidók elveszejtését. Ekkor veszélybe sodorva önmagát, Eszter a király előtt leleplezi származását, és kegyelmet kér a zsidók számára, mondván: „ mert hogyan tudnám nézni azt a nyomorúságot, mely érné az én nemzetségemet, és hogyan tudnám nézni az atyámfiainak veszedelmét?” (Eszter könyve 8.6.)
Nem állítom biztosan, de gyanítom, hogy mai mérce szerint ez az Eszter egy közönséges, ócska demagóg, populista volt, mivel közösséget vállalt atyjafiaival, mert nem tudta nézni azok nyomorúságát.
Arról nincs hírem, hogy számlával, vagy számla ellenében kapott-e költségtérítést Ahasvérus királytól.