1500: sok, vagy kevés

Alighanem igaztalanul sugalltam tegnap, hogy a dunaújvárosiak úgy általában nem kultúrafogyasztók. (lásd: „ha már a kultúránál vagyunk, kérdés, hogy az ott felnövő fiak, ha nem is csinálók, legalább kultúrafogyasztók lettek-e. Illő tömegben. Félek, hogy nem.”) Szeretném árnyalni a sorokban megbúvó véleményt.

++++++

A kultúra, csinálása és fogyasztása, aránya és mértéke örökletes lelkifurdalás Dunaújvárosban. Bármikor, bárki előjöhetett ezzel a talányos kérdéssel, mert megnyugtató választ soha senki nem tud adni. Mindenki kérdezősködhet a tárgyban, csak én nem. Akinek az 2006/7-es színházi évadban, a Bartók kamaratermében bemutatott drámáját 15 eladásban összesen 1500-an nézték meg (volt néhány tájelőadás is). Nyilván neheztelek hát a város közönségére, amiért nem mutattak „illő” érdeklődést. Pedig szó sincs róla (noha boldogabb időkben a budapesti színházban volt már 340 előadásos sikerem is).
Kis fejszámolás után megállapítható, hogy Dunaújváros lakosságának cca. 2,7 százaléka vett jegyet az „A századosra”. Ez az arány Budapesten 54000 nézőt jelentene. Egy színmű, egy évadban ennyi nézővel a fővárosban is boldog lehet(ne).
Ehhez képest, nem a 2,7 százalékos arány kicsi, hanem az 1500 néző közé vegyült, a város kulturális életét figyelmével kitüntető, a hivatásos kultúracsinálók törekvéseit visszaigazoló, a hely szellemét meghatározó, helyi úgynevezett értelmiség száma volt ijesztően alacsony.
A szóban forgó dráma ugyanis abszolút helyi érdekeltségű. Helyben megesett tragikus történetből építkezik, magát többé-kevésbé dunaújvárosinak valló szerző írta, az önkormányzat anyagi támogatásával (és egy országos pályázaton nyert pénzből) a helyi színház tehetséges rendezője és színészei állították színpadra.
Eszembe jut egy ifjúkori élményem az NDK-beli Frankfurtból, ahol egy hangversenyen a zsúfolt hátsó sorok helyett az üresen tátongó első fertályban akartam leülni. Azonnal fölállítottak mondván oda a város protokollja ül. Na, erre leszek én kíváncsi, morogtam miközben hátul alám toltak egy pótszéket. És mit tesz Isten, kezdetre megteltek az első sorok is, ingyenjegyesekkel. Dunaújvárosban hagyomány, hogy annak, akinek járna, sokszor ingyen sem kell a színházjegy.
El ne felejtsem! Hírlik, hogy Jaroslav Hasek Svejk című regényének színpadi változata sem vonzott több nézőt a kamaraterembe. Szegény Hasek. Pedig nem is Dunaújvárosi.
mis.-