Nyári szünet
2014. május 29., csütörtök | | 0 megjegyzés
Mosolyország
2014. május 22., csütörtök | | 0 megjegyzés
És lelőtte
2014. május 15., csütörtök | | 0 megjegyzés
A titok
2014. május 8., csütörtök | | 1 megjegyzés
Jeles napok
2014. május 1., csütörtök | | 1 megjegyzés
Rosszarcú jóarcúak
2014. április 24., csütörtök | | 0 megjegyzés
Szex és szoc
2014. április 17., csütörtök | | 0 megjegyzés
Bécsi narancs
2014. április 10., csütörtök | | 1 megjegyzés
Az újságolvasás veszélyei
2014. április 3., csütörtök | | 0 megjegyzés
Folyt. köv.
2014. március 27., csütörtök | | 0 megjegyzés
"-Tűrj, békességgel!"
2014. március 20., csütörtök | | 0 megjegyzés
Mit üzen a költő?
2014. március 13., csütörtök | | 0 megjegyzés
Az ingerem küszöbén
2014. március 6., csütörtök | | 0 megjegyzés
Szegény, szegény kitüntetettek
2014. február 27., csütörtök | | 1 megjegyzés
Az előítéletek utóélete
Tele vagyunk előítéletekkel.
2014. február 20., csütörtök | | 1 megjegyzés
Egy okos ember
2014. február 13., csütörtök | | 0 megjegyzés
Timur és csapata
2014. február 6., csütörtök | | 0 megjegyzés
A köz véleménye
2014. január 30., csütörtök | | 1 megjegyzés
A paksi lány
2014. január 23., csütörtök | | 0 megjegyzés
Apám elutazott KranjskaGorára
Csütörtökön mondom:
Idézném is: „Drága Tündérem és gyermekeim! Szerencsésen megérkeztem, én még ilyen szépet, mint itt van nem láttam sohasem, csak az a baj, hogy esik az eső. A Kohn bácsi azt mondja, hogy mióta itt van, csak egy nap volt szép idő, a többi napokon mindig esett az eső. A Kohn bácsi kézcsókját küldi és gratulál, sok szerencsét kíván. A levelet akkor kapta meg, amikor odaértem, úgy hogy én kerestem lakást magamnak és csak azután találkoztam vele. folytatás a másik lapon”.
2014. január 16., csütörtök | | 0 megjegyzés
Ima a Sztálin Vasműért
Csütörtökön mondom:
Van abban valami méretes politikai pikantéria, ha ökumenikus istentiszteletre hívogatnak Dunaújvárosba, a Dózsa mozi elé. A neten terjesztett meghívó szerint „Gyere el, hozd el Magad, a Lényed Lényegével és add hozzá a közös jövőkép teremtéséhez a jelenléted erejét! A Gondolat ereje és a Hit rendje összeér egy ökumenikus Istentiszteletben, hogy legyen egy közös képünk a Városunkért, a Gyárért, a megélhetést biztosító Munkahelyekért”. Tekintsünk most el a kissé dagályos szövegtől, ami kínosan kerülgeti a lényeget. Végül is arról van szó, hogy az egykori Sztálinváros mai lakói a Jóistenhez fordulnának segítségért. Erre utal a mozi fényújságán futó szöveg is: „Jó szerencsét! Segíts-ég!” Szóval, imádkozzunk az egykori Sztálin Vasműért (mai nevén Dunaferr)!
Ezek előrebocsájtásával, nem kell megmagyarázni, hogy egy nyálkás, sűrű, tejködbe borult délutánon (január 9-én) az ember hajlandó autózni 70 kilométert (oda-vissza 140-et), hogy aztán a sors forgandóságán tűnődve egy órácskát álldogáljon ezen a furcsa rendezvényen.
A Dunaferr-nél jelenleg folyó és alighanem folytatódó elbocsátások (amit a gyár vezetői elegánsan optimalizálásnak neveznek) előbb 156, majd 400 végül 1500 munkavállalót fenyegetnek.
Az ország közvéleménye a médiából ismeri (ha akarja) a számokat. A helybéliek mintha nem mernének (nem akarnak?) szembesülni a városra váró következményekkel. Vagy már nem hisznek az égi segítségben. Sem. A hangsúlyozottan civil kezdeményezésű istentiszteletre ugyanis alig 200-300 érdeklődő, idősebb asszony, nyűgös unoka és rosszkedvű, mogorva férfi gyülekezett. Négy lelkész, evangélikus, baptista, görög katolikus és református (hol maradt a római katolikus?) visszafogott, ám okos beszédet mondott. Nem erőltették a szakrális motívumokat, nem szólítottak hangos, közös imára, viszont képben voltak. Egyikük még isten áldását is kérte a hideg és meleg fázisú munkára. (Helyiek tudják, hogy a lét kritikus feltétele a meleg (a folyékony) fázis, a nyersvas- és acélgyártás megmaradása.)
A hangsúlyozottan civil szervező P.ZS. zárszavára a (fentebb szociológiailag/hangulatilag/ideológiailag már úgy-ahogy körülírt) hallgatóság némi tétovázás után szétszéledt. Nem volt közös ima. Nem tapsoltak. Nem néztek egymás szemébe. Se körül. Észre sem vették, hogy a város vezetői közül mintha senki nem ért volna rá. Velük lenni. Arról sem tudtak, hogy állítólag a szakszervezet is ódzkodott honlapjára tenni a meghívót. Sebaj! Otthon, a jobb napokat is látott panelban, majd tovább sóhajtoznak, vagy káromkodnak.
Vagy elmondanak egy magányos Miatyánkot a (hajdan volt) Sztálin Vasműért.
2014. január 9., csütörtök | | 1 megjegyzés
Kék Helikon a koncessziósban
2014. január 2., csütörtök | | 0 megjegyzés
Száz, azaz 100
Csütörtökön mondom:
Nagy
évfordulók évadja kezdődött tegnap (január 1) nulla órakor. Száz (100) éve,
hogy változásnak indult (a világ?), megváltozott Európa térképe, történelme, erkölcse,
etikája, perspektívája. Az idén sok történész, filozófus, politikus megfuttatja
majd az eszét arról, hogy mi történt 100 éve és a jeles esztendő mi mindennek volt
a vége és főleg kezdete Európában (és a világon), hogy 1914 miben és mennyiben
befolyásolta az akkor élő és azóta született, és a jövőben majd megszülető
emberek (talán az emberiség) sorsát.
Ezek után pedig asszociáljon tovább az, akinek még van kedve hozzá! (Vagy akinek két anyja volt.)