A köz véleménye

Csütörtökön mondom:

Évadja van a közvélemény kutatásnak. Mindenki minden politikus azt szeretné tudni, vajon milyen véleménnyel van róla a köz. Aztán ha megtudja, rögvest magyarázni, értelmezni kezdi, és legyünk biztosak abban, hogy a számára legjobbat szűri le a legrohasztóbb véleményből is. Az meg csak természetes, hogy a véleménymondástól tartózkodókat mindenki a maga táborába sorolja. Lett légyen bármi a tartózkodás igazi oka.

Valamikor elég hosszú időt eltöltöttem a Stasi-tól Ministerium für Staatssicherheit szorongatott Német Demokratikus Köztársaságban (DDR). Legalábbis elegendőt ahhoz, hogy barátaim öt korsó vagy több sör után már megtiszteljenek egy tilalmas politikai viccel. A hajdani lipcsei kupleráj-tulajdonosnő fiáról szólt, akit a hatvanas években Genosse Walter Ulbricht-ként gyűlölt a közvélemény. De nagyon.

 A Párt, az NSZEP, de melyik nem? titokban roppant kíváncsi volt a köz véleményére. Ezen belül elsősorban arra, hogy vajon mit gondolnak az emberek Walter Ulbriht-ról, a párt főtitkáráról, az államtanács elnökéről. Aki monomániásan szajkózta, hogy a DDR-ben NDK-ban milyen jó dolga van a dolgozónak, és akinek keretezett fényképével a legváratlanabb helyeken találkozhatott a dolgozó. Ha jó dolga volt, ha nem.

Na de ki merte volna ott és akkoriban a véleményét megosztani egy jöttment kutatóval?

 A megbízható és megbízott véleménykutató, alapos  eligazítás után, és a pontos tájékozódás reményében, felkeresett egy gyárat. Ott megszólított egy derék munkást, akinek kertelés nélkül feltette a szokatlan kérdést: mondja meg elvtárs, de őszintén, szimpatikus-e magának Walter Ulbricht?  Az elvtárs dolgozót természetesen sokkolta a felettébb szokatlan és provokatív kérdés. Kifarolt előle:

-Nézze – mondta - itt a műhelyben sokan vannak, mindenki hall mindent. Talán műszak után térjünk vissza erre.

Visszatértek. A dolgozó azonban továbbra is hárított.

-Az öltöző nem alkalmas ilyesmire. Fene tudja, de azt mondják, hogy itt a falnak is füle van. Jöjjön el inkább szombaton délután a lakásomra.

Elment. A dolgozó továbbra is halogatta a választ.

- Már itthon van a feleségem, meg a gyerekek is hazaértek az iskolából. Beláthatja, hogy nem akarom a gyerekek előtt… Egyszerűen nem alkalmas. De holnap délelőtt megyek pecázni, ha oda eljön, akkor ott nyugodtan beszélhetünk.

Elment. És a véleménykutató immár hatodszor sokadszor is feltette az egyszerű kérdést: mondja meg dolgozó elvtársam, hogy szimpatikus-e önnek Walter Ulbricht?  

A dolgozó elvtárs gondosan körülnézett. Közel s távol néptelen volt a part. Hallótávolságban egy lélek sem, becsületszavát vette a kérdezőnek, hogy senkinek nem mondja el azt, amit most fog hallani, aztán suttogóra fogta a hangját, vett egy nagy lélegzetet, kicsit bele is pirult, de kimondta:

-Nézze, nekem speciel szimpatikus.

Hát ennyit a köz véleményének kutatásáról. Annak értékéről és érvényéről.