Hogy mit
üzen a költő?
Semmit és mindent.
Vagy azt,
amit az aktuális hivatkozó ráfog.
A fenti válaszok
közül szabadon válogathatnak. Kivált
ünnepi szónokok, akik máskülönben lapos mondandójukat hiteles költők örökbecsű
mondataival akarják hitelesíttetni. Szegény XIX. századi és XX. század eleji poéták,
aligha sejtették, hogy későbbi politikai rétorok szabad prédái lesznek.
Csak fantázia pofátlanság kérdése ugyanis, hogy bármelyik
szónok, bármelyik költő, bármelyik versét meggyalázza és szolgálatra kényszerítse.
Vegyük példának József
Attila: Harmatocska című igazán ártatlannak tűnő, gyönyörű 16 sorosát. Íme:
„Guggolva ringadoz
a
málnatő, meleg
karján
buggyos, zsíros
papíros szendereg.”
Nézzük meg
ezt immár ünnepileg és szónokilag!
A málnatő termése
ugyebár piros. Hoppá! Vajon az a bizonyos szegfű, az nem ugyanilyen piros-e?
Persze, hogy zsíros papírost említ a költő, mert a tolvaj politikusok pofája is
zsíros, amint a sok lopott pénzt a papírba vagyis Nokiás dobozba csomagolják.
A gyanútlan, ártatlan nép pedig szendereg.
„Lágy a táj, gyöngy az est
tömött, fonott falomb.
Hegyek
párája rezg
a
halmokon, s dalom”
Kérdezem
én, tisztelt hölgyeim és uraim, kikre utal a költő, kiknek tömött manapság a
zsebe ellopott milliókkal? Melyik pártnál állnak hegyekben a néptől ellopott
pénzek? Amit a nagy magyar poéta versében látomásosan leleplez.
„Hát dolgoztam híven,
zümmögve, mint a rét.
Milyen könnyű a menny!
A
műhely már sötét.”
Igen, ahogy
a költő is mondja: következetesen és híven dolgozunk nemzeti programunk
megvalósításán, de hogy a menny nem szakad rá ellenfeleinkre, az csak azért van,
mert a nehéz, komor felhőket mi elkergettük hazánk egéről. Persze, hogy így
könnyű - a menny!
„Fáradt
meg együgyű,
vagy
tán csak jó vagyok
s
reszketek, mint a fű
és
mint, a csillagok.”
Joggal
mondja a költő ellenfeleinkről, hogy együgyűek, értsd komplett hülyék, de
reszketnek is, mert ha a kabátjuk hajtókája mögé nézünk, láthatjuk ott a rejtegetett
csillagot. A vöröset.
Köszönöm,
hogy meghallgattak: Szavazzanak arra a pártra, amelyikben mindig én mondom meg
a tutit.
Továbbá azt
is, hogy mit üzen a költő.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése