Sajnos, igazam lett

Olvasom, hogy a szavazati joggal rendelkező magyar állampolgárok mintegy negyven százaléka , majd nem akar elmenni választani. A szomszédos Romániában már meg is történt ez a szégyen. Sőt. Ott a választók hatvan százaléka mutatott teljes közömbösséget (mondott véleményt a pártokról?), azaz távol maradt az urnáktól. Vajon kellően megrettennek-e a pártok ezektől az ijesztő számoktól?
Majd’ két évtizede már, hogy leckét kaptam a pártok mibenlétéről. Olyan valakitől kaptam, aki akkoriban választott magának pártot és, akit azóta saját párttársai, bocsánat a kifejezésért, szóval sajátjai faltak fel. És szólt a lecke:
1. A párt szó a latin pars, vagyis a rész-ből származik. Ez azonban nem értelmezhető úgy, hogy csak tagjainak érdekeit képviseli. A pártok ma a modern társadalmak differenciált érdek- és rétegszerkezetének megfelelően működnek. 2. A nem titkoltan maliciózus oktatás kitért továbbá arra is, hogy a demokratikus pártokban a tag nem a párt katonája, aki feltétel nélkül köteles végrehajtani a vezetés határozatait. 3. A demokratikus pártokban a politika és a morál nagyon is összeegyeztethető. Sőt, a párttag köteles megtagadni minden tevékenységet, ha azt etikátlannak tartja. 4. Mesélt még arról, hogy demokratikus országban a pártpolitika nem lehallgatott telefonvonalakon, hanem törvényeken keresztül érvényesül. 5. A hivatalnokok, menedzserek pedig nem pártmegbízottak, hanem szakemberek, akik csak a törvényeknek engedelmeskednek. 6. Ráadásként az „oktató” azt is megállapította/megígérte, hogy törvénykezés csak olyan parlamentben lehetséges, ahol az ellenzék is ott ül.
Ahogy mondani szokták: no comment.
A fentieket egyébként írásba foglalva, tehát ma is előkereshető formában vágta fejemhez az illető. Válaszként, egykori (mára akár látnokinak is minősíthető) gyanakvásaimra.
A nyilvánvalóan vesztes félbe nem illik belerúgni. Ezért csak néhány egykori feltételezésemet, és azokat is csak vázlatosan publikálom. 1. Azt találtam tételezni, hogy miután mindenik párt ugyanazt ígéri, szavazócédulánkkal előbb-utóbb majd a legkevésbé ellenszenves akarnokra fogunk voksolni. 2. Mert a pártok állítanak jelöltet a győztes képviselők elsősorban a jelölő pártnak lesznek hálásak és azt szolgálják. 3. Azt a véleményt is megkockáztattam, hogy választások után, adott pártvezetőség majd eldönti, hogy a kampányban tett ígéretekből mit kell komolyan venni. 4. A fő kérdés mindig az lesz, hogy mit kíván a hatalmon maradás, vagy hatalom megszerzésének „szentsége”. Közönségesen szólva: a pártérdek.
Csak kérdezem! Szerénytelenség lenne, ha most (csatlakozva a szavazásra jogosult magyar állampolgárok negyven százalékához), azt állítanám, hogy nekem lett igazam?