2008. december 2., kedd | |

Barátságbolt pedig nincs

Ciceró azt írja, hogy életre szóló, hosszantartó, mély barátság csak jó emberek között lehetséges. Ennek alapján jócskán tűnődhetünk: 1. hogy jó emberek vagyunk-e, 2. hogy ennek megfelelően vannak-e életre szólóan hosszú, mély barátságaink. Egyáltalán, vannak-e barátaink, hogy kiket nevezhetünk annak?
Mindannyian ismerjük a jelenséget: az emberek többsége zavarba jön, ha barátai, vagy még inkább a barátságaik minősége felől érdeklődünk. Nem tisztáztuk (még mindig nem): az-e a barátunk, aki szó és megjegyzés nélkül hagyja tévedéseinket, netán hülyeségeinket, vagy az, aki ellenükre szól, de értünk teszi? Az ember feltétlen egyetértést, vagy inkább helyén való kritikát várjon-e a barátaitól? Már ha vannak neki.
Világunkban az életre szóló barátságok helyét egyre inkább az úgynevezett funkcionális barátságok töltik ki, haverok, cimborák, szomszédok, akiket üres hétköznapokon leginkább kapcsolatoknak lehetne nevezni. Megtévesztő, de úgy tűnik, hogy annak, akinek jó kapcsolatai vannak, tulajdonképpen nincs is szüksége barátokra. Mintha a két szó, a fogalom csereszabatos lenne.
Csakhogy a kapcsolatok (miközben azokat semmiképpen sem minősíthetjük értéktelennek) nem helyettesítik a Cicero emlegette mély barátságot. Gyorsabban amortizálódnak, elhalványulnak, megszünnek ha munkahelyet cserélünk, máshová költözünk, új értékek felé orientálódunk. Különösen sokan és sokat emlegetik manapság az ellentétes politikai felfogások miatt megszűnő (tévesen barátságnak nevezett) kapcsolatokat.
A barát nélkül szenvedőktől, szenved a társadalom is. Csak szakértők tudják, hogy a sok-sok rosszul alvó, ideges, rossz életvezetésű, ilyen-olyan betegségre, fájdalomra panaszkodó embernek egyetlen baja van. Csakhogy a családorvos vélhetően még senkitől sem kérdezte meg, hogy: uram, ugye önnek nincsenek barátai, és önt sem tartja barátjának senki. Ehelyett felír valami divatos tablettát.
Saint-Exupéry gyönyörű regényében a róka azt mondja a kishercegnek: Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak. De mivel barátságkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek barátaik.
Csak megemlítem, hogy megkezdődött a karácsonyi vásár!

1 megjegyzés:

giza írta...

Nekem 40 éven át volt barátom igaz 1 akit én temettem el.
Azóta akad még 1-2 akikkel a sivatagos (taláűlkozás nélküli ) időket is könnyedén átvészeljük.

Valójában isteni kegyelem ha barát tud lenni önmagával is az ember, akkor lehet igazán másik embernek is az!