Mimi néni híres műintézete

Informátoraim szerint Budapesten a salsa tánc van divatban. Felnőttek tanulják és járják kifulladásig. Nem merném eldönteni, vajon a tv kedvelt táncversenyei hozták-e divatba a társastáncot, vagy az újra divatba jött társastánc-estélyek lódították meg a tv-producerek fantáziáját. Mindegy is. Járja egész Budapest.
Régi lázas szombat esték jutnak eszembe, amikor össztáncra nyíltak a Budapesti tánciskolák, és az ajtóban ott állt a tánctanár, hogy kiszűrje a nem odavalókat. Minden tánciskolának (Tóth, Bella, Horizont, Kapás utcai, Guller) megvolt a törzsközönsége. Főként azokból, akik hétköznapokon is oda jártak táncot és illemet tanulni. A szombat esténként jelentkező, tanulatlan, alkalmi ugrabugráló csajozókat inkább csak a belépőjegyekből származó bevétel növelése céljából tűrték. Mondanom sem kell, hogy mi ilyenek voltunk.
Először Mimi néni Gerlóczy utcai, nagyon elegánsnak számító műintézetében lettünk nem kívánatosak. Ide jobbára belvárosi úrilányok jártak, méghozzá gardedámmal. A zord ötvenes évtized elején! Ott ültek sorban a fal mellett mamák nagymamák és nagynénik, vigyázták a gimnazista kislányok erkölcseit. Mimi néni pedig jószolgálatilag föl-fölkért egy-egy csúnyácskát, kettőt-hármat fordult vele és „táncoltasd tovább a kis partnernőmet” felszólítással átruházta a parkett szélén ácsorgó, gátlásaikkal küzdő fiúk valamelyikére. Akik, ha nem mertek azonnal nemet mondani, hát izzadó tenyérrel, vöröslő füllel rumbázhattak a dagi csajjal. Az átruházott lány (és mamája) elijesztésére aztán kitaláltunk néhány jól irányzott kültelki kérdést, például: szok ide járni? És még hová szok, mert én még az Ilkovicshoz szokok. Ha a belvárosi alanynak ettől nem támadt kedve azonnal visszaülni a mamája mellé, akkor nem maradt más, mint látványos hasmenést mímelni és sürgősen kirohanni. Ez biztosan hatott.
Mimi néni roppant vigyázott intézményének jó hírére. Árgus szemekkel járt a táncolók között, és ha valamely jampinak a leány derekánál kissé lejjebb csúszott a jobb tenyere, tüstént saját kezűleg igazította vissza a törvényes helyére. Akkoriban gyakran elfordult, hogy hosszabb áramszünet volt Budapesten. Ilyen alkalmakkor, hogy a táncolni vágyó belvárosi ifjúság ne károsodjon a népgazdaság energia problémáiból kifolyólag, másrészt nehogy a sötétben valami illetlenség történjen, Mimi néni fölállt egy hokedlira, két kezébe fogott két erre a célra rendszeresített, lapos elemmel működő zseblámpát, és mint egy világítótorony, mint egy fárosz, körbe-körbe forgott, hogy a zseblámpa gyenge fénye minden sarokig elérjen. A kéttagú (zongora, dob) zenekar pedig, minden hangosítást mellőze, a húrok közé csapott és vég nélkül játszotta, csak játszotta, hogy: Csak a szépre emlékezem, az első boldog nyárra.
Én is.