Méltó feleségek

Akár rossz szokásnak is minősíthető, hogy a karácsonyi ajándéknak szánt könyvekből általában két példányt veszek. Szűkösebb időkben egyet, de akkor azt az egyet, ajándékká minősülése előtt kiolvasom. Van egy harmadik eset is, amikor szegény megajándékozott elsősorban olyan könyvet kaphat, ami elsősorban az ajándékozót érdekli. A későbbi kedvezményezett megjelölése nélkül, mostanában az „A nácik asszonyai” harmadik kötetét olvasom, és újból feltámad bennem a régi ötlet, egyszer megvizsgálni: mi minden múlik azon, hogy egy férfiember kit vesz feleségül. A mindennapi életben is, de kivált, ha az adott férfiútól netán mások, ne adj’ isten országok sorsa függ. Arról már nem is beszélve, hogy bizonyos feleségek néha milyen mértékben tudták befolyásolni az egész világ fordulását.
A szocializmusnak nevezett 40-70 évben szocializálódott nemzedékek, jószerével semmit sem tudtunk vezéreink feleségeiről. Miközben a politikai propaganda nem szűnt meg bizonyos kvótákat erőltetni, ódákat zengedezni az emancipációról, a fontos nőpolitikáról. Bármilyen kacagtató, de annak idején mindenfelé voltak úgynevezett nőfelelősök is. Mielőtt az ivarérett ifjúságnak merész gondolatai támadnának e funkciót illetően, elárulom, hogy a nőfelelősök nők voltak.
Ezzel szemben az valóságos intimitásnak számított, ha valamely filmhíradóban a szovjet pártfőtitkár Hruscsov mellett feltűnt egy Nyina nevű feleség. Kádár János is csak élete alkonyán fényképezkedett Mariska nénivel. És mindezt a magán- és a közélet kötelező elválasztásával magyarázták. Ha egyáltalán.
Pedig, a legérdekesebb, -kanyargósabb férfi-karrierek mögött mindig ott van egy érdekes nő. A feleségről szóló történetekből pedig árnyalt(abb) képet lehet(ne) alkotni a férjről. Most éppen Ribbentrop egykori whisky ügynök, a hitleráj később elhíresült külügyminiszterének feleségénél tartok, aki néhány évig férjén keresztül befolyásolta a náci Németország külpolitikáját. Akárha azzal is, hogy a megbízatására alkalmatlan hitvesét mindig a vezér iránti mélységes alázatra intette. Annelies Ribbentrop (született Henkell), egyébként volt kedves szabatosan megfogalmazni minden volt, van és lesz diktatúrák káderpolitikájának alapelvét is, midőn azt találta mondani, hogy: „A nem gentlemanek végső soron megbízhatóbbak és hosszabb távon a legmegbízhatóbb eszközök, mert nem adatott számukra más, csak a maradéktalan hűség, vagy a bukás és a koncentrációs tábor”.
Próbáljunk ne erre gondolni, ha az apukájáról elnevezett, manapság is kapható Henkell pezsgővel koccintunk.