Apa megy a dolgozóba

Nem tévedhetek túl nagyot. Ha igen, szóljon valaki! Azt tételezem, hogy manapság az apa-fiú (gyermek) viszony a lazulás irányába mozdul. Minden nemzedékben. Úgy általában, az ifjúság és a felnőttek között megváltozott viszonyról szoktunk borongani. Az apa tekintélyvesztése (tisztelet a kivételeknek) ezen belül keresendő. Mert mit lát otthon a városi gyerek?
Apa reggel fölébred, ideges, mert mindig késésben van, megborotválkozik, bekap valamit (Ha bekap. Ha nem, akkor később gyomorbajos lesz.) aztán már megy is, mert vagy nem akar csúcsforgalomban autózni, vagy indul a vonata, vagy ritkán jár a villamos. Aztán egész nap legfeljebb mobilon ad utasításokat, kérdez leckét, fegyelmez, fenyeget, biztat stb. Végre eljő az este. Apa hazaér fáradtan, idegesen, bekap valamit, olykor ráadásként egy-két üveg sört is, nézi a televíziót, néha szidja a főnökét, meg a Birkást, aki az ellensége, újabban felvázolja az elbocsátás rémét, amitől már anya is reszketni kezd. Nagyon jó esetben megkérdezi, hogy na, mi volt az iskolában, megígéri, hogy szombaton majd játszanak a kisvasúttal, jó esetben meghúzza a bicikli kilazult csavarját, aztán beveszi a Xanaxot és lefekszik. Hónap végén pedig hozza haza a pénzt. Azt sem a maga valóságában. Egy bank előtti dobozból csak úgy, kipergeti a tízezreseket.
Mit gondoljon erről a 4-8-12 éves fiúgyerek? Mit csinál, főként mihez ért az ő apja? Milyen tudásáért, ismeretéért, munkájáért kellene tisztelnie? A bank automatából havonta kipergő ezresek keltette tisztelet kevés (ahogy a pénz is). Ráadásul tévútra viszi a gyereket. (Azt mondta nekem egy 9 éves pesti illetőségű srác, hogy minek kellenek a tehenek, amikor a bevásárlóközpontban ott áll a sok dobozos tej. Bár, remélem, hogy csak viccből mondta.)
A „dolgozni láttam az apámat”, élménye alig-alig adatik meg a mai városi gyerekeknek. A látvány, hogy mit, hol és mennyit dolgozik értem, értünk. Hogy nem a bank automatában terem a pénz, hogy a reggeli elköszönés és az esti hazatérés között történik valami, valami nagyon lényeges és fontos.
Szerintem (de tényleg szóljanak, ha nem!), ez hiányzik ahhoz, hogy a felnövő fiúk jobban tiszteljék és szeressék az apjukat. Mert a gyerek egyszerűsít, és a csak elmenőre és csak hazatérőre miért nézzen fel? Nem látja szántani, vetni, traktort vezetni, toronydaruzni, széket, asztalt csinálni, cipőt talpalni, ruhát varrni, házat építeni, tetőt fedni, rendelkezni, teljesíteni, egyáltalán semmit sem lát abból, amit apa tud és bír. Látatlanban hogyan is méricskélné össze növekvő erejét, tudását az apjáéval, ami pedig nélkülözhetetlen eleme (lenne), a szeretetteljes, megalapozott és megújuló tiszteletnek.
Az öreg csak elmegy a dolgozóba, tolja haza a manit, aztán a fene tudja, hogy mit csinál egész nap.