Haza talicskázott pénz

Annyira, de annyira szeretem az ilyen-olyan betelefonálós műsorokat, ahol többnyire erre szakosodott exhibicionista hallgatók-nézők szokták megmondani a tutit. Ja, előbb rendre megdicsérik a műsorvezetőt és kifejezik abbéli örömüket, hogy ismét sikerül magukat megvalósítani. Megnyugvással tölt el, hogy az egyszerű (és ráérő) magyar emberek, mennyire sokoldalúak, és mindenhez értenek. De mindenhez ám!
Valamelyik kora hajnalon kiszólított a szükség és miközben megállapítottam, hogy mérsékelni kellene a későesti órákban fröccs formájában bevitt folyadékmennyiséget, csak úgy, úri passzióból bekapcsoltam a rádiót. Hát, nem fogják elhinni! Négy óra körül lehetett és valamelyik adón betelefonálós (interaktív) műsor folyt a gyereknevelésről. És sorjáztak a hozzászólók, telefonon, esemesben, interneten. Hajnali négy órakor! Na, azóta nem csodálkozom, hogy koraesti főműsoridőben boldog boldogtalan betelefonáló ért a pénzügyi válságtól kezdve a metrófúráson át a korrupcióig, mindenhez. Azt mondja az egyik kellően indulatos hozzászóló, hogy ezek – ezúttal nem részletezném, hogy kik – talicskában tolják hazafelé a pénzt. Ilyen szép metaforikus beszédbe kezdett, ami rögvest eszembe juttatta a Sztálin Vasmű építésekor előfordult legbájosabb tolvajlás történetét. Nagy szó, a „leg”, mert akkoriban annyit és olyan sokan loptak ott, hogy abból két-három falu is felépülhetett. Na jó: csak volna.
A közvagyon őrzésével megbízott hivatalos személyek (népiesen varnyúk) felfigyeltek Laci bácsira, aki minden este egy talicska fűrészporral tért haza szállására, a Radar nevű barakktáborba. A varnyúk gyanút fogtak, merthogy ez a dolguk. A fűrészpor ugye engedélyezett volt, mivel azzal fűtötték a barakkszobában álló dobkályhákat. Na, de hoppá! Mi van a fűrészpor alatt? Bele-bele is túrtak, hogy nincs-e benne mondjuk az a platinát is tartalmazó műszer, amit egész nyáron száz, kifejezetten erre a célra alkalmazott középiskolás diák keresett az építkezésnek nevezett, hogy is mondjam finoman, rendetlenségben. (Meglett!) Miután Laci bácsi valóban csak fűrészport vitt a talicskában, a varnyúk megnyugodtak: hadd vigye az öreg. Persze, azt már senki nem ellenőrizte, hogy Laci bácsi reggelente visszahozza-e az üres talicskát. Merthogy nem hozta. Így történt, hogy a fűtési szezon végén a leltárból százhúsz vadonatúj talicska (is) hiányzott.
Ajánlom a betelefonálók figyelmébe, hogy ne csak a pénzt, de a talicskákat is tegyék szóvá. Ha már!