Megasztár. Esetleg bolti eladó

Jóóó, ha az embernek van vidéki ismerőse. Ezúttal nem arra a véletlenül sem elhanyagolható szempontra gondolok, ami röviden disznótoros kóstoló néven foglalható össze. Az empirikus észlelés lehetőségéről szólanék inkább, miszerint a sokat látott, de mai világunkról mégis keveset tudó, korosabb fővárosi vendég megismerheti a 13 éves vidéki lánykák előtt álló perspektívát. Már amit nagyon is mai kifejezéssel élve „levesznek” abból, ami a tévéből „átjön”, más szóval kifejezetten az ő lelki épülésükre sugároznak, reggeltől estig.
Tizenhárom éves vidéki kislány ismerősöm (de alighanem így vannak ezzel a fővárosiak is) két jövőképet preferál: vagy megasztár lesz, vagy bolti eladó. Mindkettőre határozott késztetést érez, amennyiben hangja és zenei hallása nincs, illetve csakis szupermarketekben vásárolnak az anyukájával, ahol tudvalévően nincs eladó, csak sétáló, figyelő, többnyire udvariatlan, felvilágosítással szolgálni nem tudó, un. élő biztonsági kamera.
Nem akarom a régi szép időket emlegetni, de akkoriban mintha nagyobb lett volna a szakmai választék. A két véglet között (tudjuk: megasztár és bolti eladó) lehetett a kislányból például varrónő, akit akkor persze még nem stylistnak hívtak. Viszont tisztes foglalkozásnak tűnt, ráadásul nemzetgazdaságilag (ami akkor népgazdaságnak neveztetett) is hasznos tevékenység volt, éppen úgy, mint az óvónő, szövőnő, csirke keltető, konzervgyári munkás, bérszámfejtő, utókalkulátor (bár ez utóbbiról nem merném egyértelműen állítani a népgazdasági hasznot).
Mára ilyesmi fel sem merül a vidéki és nem vidéki lányok álmaiban. A megasztárságból legfeljebb a modellségig hajlandók engedni. Más kérdés, hogy miután általában ez utóbbi sem sikerül, marad az egyén és a nemzetgazdaság szempontjából egyformán sivár valóság, a bolti figyelés. Amit mostanság némi eufémizmussal illő eladónak nevezni.
Minap bementem egy elegáns és ennek megfelelően nagy férfidivat üzletbe. Mondom a megasztárságon, sőt a modellségen is elbukott figyelő kislánynak, hogy 42-es inget keresek. Kérdi: mi az, hogy 42-es? Hát 42-es nyakbőség, mondom ingerülten. Olyan nincs, válaszolja hasonlóan ingerült hangon, náluk csak S-M-L-es méretű ingek vannak. Aztán otthagy, és szakszerű távolságból figyeli, ahogy teljesen önerőből megkeresem és megtalálom a 42-es, hosszú ujjú ingek polcát.
Kijövet a boltból azon gondolkodom, hová jutunk majd, ha ez a bolti figyelő kislány beleszeret egy biztonsági őrbe. Amire, valljuk be, elég nagy az esély.