Kétfenekű ünnepeink

Történelmi léptékkel már csak egy pillanat, és ránk köszönt a Nemzetközi Nőnap. Ugyancsak történelmi igazság, hogy meglehetősen zavaros múltja van e jeles ünnepnek. A XIX. századi Amerikából lehet származtatni, de a Szocialista Internacionálé emelte ünneppé, orosz asszonyok pedig éppen az ortodox naptár szerinti február 23-án tartották időszerűnek, hogy tüntessenek az Első Világháború ellen, a békéért. Az ortodox naptár szerinti február 23, a Gergely-naptárakban március 8.(?) Innentől kezdve nyilván mindenki számára érthető, hogy a nagyátkosban miért etették, itatták a nődolgozókat a szakszervezetek és miért téptek le minden hóvirágot éppen ezen a napon. A virágokból a női dolgozók délelőtt (persze munkaidőben) csokrokat kötöttek, amiket aztán délután a férfi dolgozóktól ünnepélyesen átvettek.
Csak a rendszerváltozás hozott némi zavart ebbe a jól beüzemelt katyvaszba (is). Nem lehetett ugyanis tudni, hogy akkor most ez kommenista ünnep-e, vagy nem annyira. Szerencsére segített a kereskedelem. Mint már annyiszor! Ezen a héten minden virág nőnapra nyílt, minden csokoládét nőnapivá csomagoltak, és minden gagyi felvette a nőnapi ajándék rangját.

Nem mintha egyéb ünnepeinkkel olyan nagyon tiszta lenne a lelkiismeretünk. Itt van mindjárt március 15.-e. Ezzel meg az az igazság, hogy nagy nemzeti ünnepünk eleinte április 14-én volt. A Habsburg-ház 1849-es trónfosztásának évfordulóján. A dátumot a huszadik század elején, nyilván politikai meggondolásból ejtették és így lett favorit március 15.-e.(A sokáig ünnepelt április 4-ről csak zárójelben említeném, hogy az meg 11.-én lett volna, de a Magyarországon harcoló szovjet hadak nem merték Sztálinnal közölni az igazságot.)
Apropó Sztálin. Ő véletlenül született december 21-én, közel a fény ünnepéhez (utalnék itt a pogány ünnep és karácsony helycseréjére is), de az már nem véletlen, hogy ez a dátum lett a Szovjetunió megalakulásának napja és mint ilyen, ok a mértéktelen vodkaivásra.

Sorolhatnók Szent István napját, amiből Alkotmányünnep lett, Halottak napját, amiből Halloween, Télapóból, meg esmét Mikulás. De, mintha 1989. október 23-án déli 12 órakor is egymásra csúszott volna valami. Aligha véletlenül, a Magyar Népköztársaság egykori moszkvai nagykövete (aktuális házelnök) ekkor kiáltotta ki a parlament ablakából az új Magyar Köztársaságot.
Szóval, lenne mit tisztázni a mi ünnepeink múltjában, ha most nem andalodnánk el a régi boldog nőnapokon, hogy aznap hány férjes asszonyka kapott hosszabb kimenőt otthonról, hány és hány kis liezon kezdődött ezeken a szakszervezeti partykon és realizálódott közvetlen utána.
(Helyreigazítás! Tévedés az egész, hiszen a szakszervezeti rendezvényeket nem is hívták partynak!)