Leértékelt szerelmes versek

Elnehezült szívvel nézem a fényes könyvesboltban, ahogy eredeti áránál olcsóbban kínálják Ady Endre szerelmeit. Közelebbről: a szerelmes verseit tartalmazó formás kis kötetett. Végül is, értem én. Ennek előtte drágának bizonyult, hát leértékelték. Örülhetnék is, mert manapság drága, sőt nagyon drága a könyv. A szerelem most olcsóbb lett. Csak hogy nem emberbaráti meggondolásból, nem a szerelmes suttogókat segítendő. Nyilván azért, mert nem fogyott; lázas diákok, lányok, legények, öreglegények, hervadó asszonyok nem vitték, már nem memorizálnak belőle aktuális sorokat, rímeket, nem nosztalgiáznak fölötte. Csak foglalta ott a helyet a polcon, állt benne a kiadó (nem, nem a könyvesbolt!) pénze.
Dobra verik József Attilát is, ugyanott, ugyanebben az akcióban. Szegény, úgy is megfordult már a sírjában, midőn a legnézettebb kvízműsor két, máskülönben rokonszenves, fiatal, vidéki versenyzője a minap 1.2 millió tévénéző előtt kispekulálta, hogy a Kései sirató című versében nyilván 38 fokos lázban égett a költő, hiszen a 36 fok, az még csak hőemelkedés sem. És nem szakadt le fölöttük az álmennyezet!
Na, most ehhez képest, tényleg, de tényleg kit érdekel manapság, hogy a múlt század elején kivel kavart Nagyváradon meg Párizsban Ady Endre? Nekünk elég tudni, hogy melyik csajszi hányas implantátumot visel a szívén. Nehogy már, valamelyik azt találja mondani a soron következő szakítás alkalmával, hogy vége van, a függöny legördült, komisz darab volt, megbukott! Ahelyett, hogy a sajtóban látványosan beszólna régi álompárjának és így küldené el a jó sunyiba.
Vagy a pasi valami olyan hervasztó dumát lökjön, hogy büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen, akartam látni szép hullásodat, s nem elhagyott némber kis bosszúját, ki áll dühödten, bosszú-hímmel lesben. Ez mai magyarul így hangzik (mert azért ma is van ilyesmi): az illető mással érkezett kéz a kézben az aktuális partyra.
Az is lehet ám, hogy mindez csupán egy ősz fószer, arisztokratikus nyavalygása, aki azt hiszi, hogy „Több voltunk, jaj talán kevesebb,/ Mint hajrás, kis szerelmesek./ Túl vánkoson, leplen, ingen/ Sírva láttuk meg: ez se Minden.”
De legalább szebb. Volt.