Volvo a Volgában

Akkoriban még nem volt se országgyűlési képviselő, se bukott kapitalista, jóformán még nem csalódott senkiben Petrenkó János ózdi lakos. Akkoriban a munkásból lett munkáltató, a sorsát saját kezébe vevő, a nagy lehetőségeket megragadó, tehetséges, sikercsináló vállalkozó országos példája volt. Csak! Húsz éve ennek, és annak is, hogy Benkő Imre fotóművész kollégámmal elautóztunk Ózdra, hogy riportot csináljunk vele, az unikummal, a munkásból lett gyártulajdonossal.

Otthonában fogadott bennünket. Háza (ha jól emlékszem) a dombra kapaszkodó, Kisamerikának nevezett városrészben állt. A kellemes, akkor modernnek tűnő nappali előtt fehér ingben, nyakkendősen, öltönyben várta a sajtót. Ordított róla, hogy kiöltözött, hogy szokatlan neki a jelmez. Körülbelül annyira, mint amikor az egyenruhához szokott katonatiszt civilbe öltözik.

Eleinte a múltról beszélgettünk. Az OKÜ-ben (Ózdi Kohászati Üzemek) volt inas, később szakmunkás, még később kitüntetett újító, ja és trombitás. Úttörőzenekarban kezdett és rettenetesen megküzdött az előrelépésért. Szülei épülő házának pincéjében, vakolatlan betonfalak között éjszakákon át gyakorolt mire elért a bányászzenekarig. De akkorra már saját tánczenekart is alapított és hétvégeken a presszóban nyomták. Csak nem a híres Gyöngyszemben? virítottam csekélyke ózdi helyismeretemmel. De bizony, mondta és éreztem, amint befogad a szívébe. Ismerem a gyárra, munkájukra, szakmájukra, városukra büszke ózdiak mára alighanem elavult mondását: Ózdon kívül nincs élet, s ha van is az nem ugyanolyan. (Extra Ózdom non est vita, si est vita non est ita.)

Petrenkó János büszke, messzire néző, sikeres ózdi munkaadó volt, akkoriban. Csak a váratlan kérdéseket nem bírta. Azt kérdeztem: mit érzett, amikor az őt felnevelő gyár bejárata fölé kiírták, hogy: Pekó Acélipari Művek. Azt nem lehet elmondani – próbálta mégis elmondani, de elérzékenyült, szeme megtelt könnyel és kiment a fürdőszobába.

Búcsúzáskor az autójáról kérdeztem. Volga – mondta. Volga? Na ja, de Volvo motor van beleépítve – somolyodott el.- Engem ne irigyeljen senki!

Igen, akkoriban ilyenformán álmodoztunk a készülő új világról, mások is, többen is. Közöttünk Petrenkó János munkássorból készülődő új kapitalista is ilyennek képzelte: Volgába épített Volvo motorral.

Bele is bukott.