Szakértő szeretnék lenni

Egyre inkább elhatalmasodik rajtam az érzés, hogy elrontottam. Az életemet. Így a második etapban ez kivált súlyos és főleg hiábavaló felismerés, mivel a korrigálásra már nincs idő. Ismerik, mintha folyton a folyosón jutna eszembe, hogy mit kellett volna mondani odabent.
Utólag már hiába látom, hogy engem az isten is szakértőnek teremtett. Szakértőnek lenni a legjobb. Jön, lát, megsüvegelik, meghallgatják, kérdezgetik, a szakértőnek meglátása van, vélekedik, magyaráz, elmondja, hogy: egyfelől, sőt azt is, hogy approximatíve. Aztán, ha mindennek az ellenkezője történik, hát ugye akkor is szükség van szakértőre, aki megint jön, lát (süvegelés, hallgatás, vélemény, magyarázat, approximatíve stb.) és másfelől. Tulajdonképpen világéletemben ilyen meggyőződés nélküli meggyőző szerettem volna lenni. Azon kívül, hogy manapság a szakértés a legbiztosabb, és ami több, következmények nélküli állás.

Régen is voltak szakértők, de mostanában mintha divatba jött volna a szakértés, valóságos reneszánsza van. Csak úgy hemzsegnek a világban a szakértésre váró dolgok és események. Ráadásul, amint az egyik elmúlik, azonnal újak születnek helyette, és mintha összebeszéltek volna, mind szakértőért kiált.

Mint ezen a világon minden, természetesen a szakértés is szakosodott: lásd pénzügyi, biztonsági, közlekedési, bel- és külpolitikai, ezen belül USA, kelet-Ázsia, Izrael, Pakisztán, orosz stb.). Az orosz szakértőt kivált kedvelem, amennyiben mostanában képes szakérteni azokat a szovjet/orosz eseményeket, amelyeket számos korábbi publikációjában, hát hogyan is mondjam, szóval markánsan másként szakértett. És a szeme sem rebben. Na, ezt irigylem legjobban.

A médiumokban történő szakértés már-már olyan gyakori, mint képernyőkön a mellimplantátum, vagy mint Fradi pályán az anyázás. Jön a szakértő, leül a mikrofon, vagy a kamera elé, és (az adott eseményre, valamint magára nézve) minden következmény nélkül pontosan elmagyarázza, hogy miért nem történhet meg az, ami persze másnap megtörténik, és amiről holnap majd elmagyarázza, hogy miért is következett be szükségszerűen. Hogy csak a közelmúltból vegyünk példát: szakértők szerint a pénzügyi és gazdasági válság majd nem érint bennünket, miként az orosz-ukrán gázvitában sem fogunk megfázni. Aztán?!
De hogy valami személyeset is mondjak. Tavasszal, amikor 234 forint volt egy euró, megkérdeztem egy jeles (bank)szakértőt, hogy vegyek-e. Azt mondta, ne legyek hülye, lesz az még olcsóbb is. Ma 270,19 forint az euró hivatalos devizaárfolyama.
Ennyit a fjordokról. És a szakértőkről.