2009. január 27., kedd | |

A vesztesek jussa

Karácsony óta kellemes eszmecsere folyik a 168 óra c. hetilapban arról, hogy az öregek befogják-e pörös szájukat, avagy éppen fordítva, igenis nyissák ki. Ez ideig csak idősnek mondható írástudók győzködték egymást (és magukat). A fiatalok hallgatnak.
Az előbbiekhez tartozó kortársként, csak megjegyzem, hogy a világ szempontjából majdnem mindegy, mit csinálunk. Máskülönben meg a szót kérők pártján állok. Némi megszorítással. Véleményezzünk, protestáljunk, dohogjunk, beszéljünk, írjunk, mindössze (mindössze?) azt kell tudomásul venni, hogy minden kérdésben, vitában, véleményeltérésben eleve vesztésre vagyunk ítélve. A természet által.
El kell fogadni, hogy a legocsmányabb vélemény hordozója is röhög, mert biztos győztesnek tudja magát ellenünkben. Feltéve hogy húsz-harminc évvel fiatalabb és jogosan reménykedik abban, hogy túlél bennünket, a véleményünkkel együtt. Pregnáns példát mondok. Főszerkesztők egy kiválasztott csoportja a 2002-es kampányciklusban zártkörű beszélgetésre fogadta a sikeres és további sikereiben vakon bízó ifjú politikust, aki többek között elpanaszolta, hogy őt, (őket) a sajtó (akkor még) nagyobbik fele, élen a főszerkesztőkkel, hát bizony nem kedveli. Aztán egy merész képzettársítással megjegyezte: ahogy így elnézi a körben ülők ősz haját, az idő majd ezt is megoldja. Hat-hét esztendeje még ekkora otrombaságot sem illett zártkörű beszélgetésekről kiszivárogtatni. Csak tudomásul lehetett venni, hogy új rablói vannak a nyárnak.
A vesztésre ítélt korosztályok pedig legfeljebb a Jóistenhez protestálhatnak. Erről az ifjak, a mindenkori ifjak gondoskodtak. Hogy az időseknek véletlenül se legyen véleményérvényesítő lehetőségük. Véleményük persze lehet. Amolyan Ugocsa non koronat!
Azt ajánlom, hogy akinek (még) van álláspontja a való világ kis és nagy ügyeiben, továbbá képes azt szabatosan megfogalmazni, ne fojtsa magába, írja le. Az interneten még fórumot is könnyen talál hozzá. Olvasókat is. Nem (több)százezret, de százat, kétszázat biztosan.(Ezt a blogot pl. rövid hat hónap alatt 53 országból 11 ezren látogatták.) Csak azt ne várja, hogy ettől valamerre, akármerre elfordul majd a világ kereke. Egyébként pedig, mindig így volt e világi élet, csak azért nem tűnt fel, mert korábban mi álltunk a túloldalon.
Az írástudó idősek tekintsenek játéknak, szórakozásnak, szellemi tornának, egészségmegőrző tevékenységnek minden leírt sort, amely segít megőrizni a javasolt max. 140/90-et.
Nem ígérem, hogy könnyű lesz, de meg kell próbálni.

4 megjegyzés:

Mesterszakács írta...

Én a 168 Órán találtam Önre, kérem, folytassa! Ne hallgasson!

Alexivenos írta...

Coronat. Kérem. Please. Bitte. Po-zsaluszta. Romló emlékezettel is. Felkiáltani már egy ifjúnak sincs ereje. Mert a generation gap (generációk közti szakadék) nagy küzdelmei közepette lassan több gyereke lesz, mint sok idősnek, de előre nem lép, egzisztenciája nincs. Ki tehet erről? Az emberért valaki felelős.

Vesztésre ítéltek idősek és ifjak egyaránt mindenhol. Ki által? Cui prodest? Kinek az érdeke? Talán a több milliós szekérben pöffeszkedőké, akik a korrupciót minden ügyleten háromszor hajtják be, mert az nekik JÁR. Ők tehetnének jót is. De csak az jó nekik, amíg az Én győz a Mindnyájan felett.

Inkább közelítsük a generációkat: nagycsalád. Ismétlem: CSALÁD. Nem egyneműek akolja. KÖZÖSSÉG. Ahol egymásra utalva és kapaszkodva jöhet akár 1000 évezred is.

Mikor lesz létezővé: ha körülöttem mindenkinek jó, akkor nekem is jó?

Névtelen írta...

Az utolsó Jedi lovag előtt tisztelettel fejet hajtok.
Dr Putricselli

Ps:A nap holnap is fel fog kelni.
Az uszodát holnap is feltöltik.
Lassan nagyobb az olvasotsága,mint néhány lapnak.....
Állunk és várunk.....

Névtelen írta...

Leonidas is vesztett, és mi lett belőle?
Krözusnak megjósolták: "egy nagy birodalom fog összedölni" és lám!!