Tűzszerszámok beszolgáltatása

Korosabb magyar generációk már annyira hozzászoktak a beszolgáltatás intézményéhez, hogy alighanem vállrándítással intézik el ezt a legújabbat. Volt itt már olyan is, hogy a rádiókat kellett beszolgáltatni. A hatósági engedéllyel leölt hízott sertések után beszolgáltatandó zsírról, a cséplőgéptől beszolgáltatott gabonáról már szó se essék. Most más világ van. Szerencsére. Most a szilveszterkor vásárolt hangulatjavító, sistergő, szikrázó, pukkanó, ámde a nevezett éjszakán nem sistergő, nem szikrázó, nem pukkanó, vagyis maradék tűzi szerszámokat kell beszolgáltatni. De szigorúan ám! Ráadásul pontosan oda, ahol szilveszter délutánján, nagyon magasan megállapított kiskereskedelmi áron megvásároltam. Beszolgáltatni viszont ingyen és főleg záros határidőn belül kell, mert ha ezt nem tenném: sújtson a dolgozó nép megvetése és a köztársaság törvénye. Mégpedig kemény 100 ezer forint birsággal.
Az én időmben a legutolsó őrvezető is tudta, hogy teljesíthetetlen parancsot nem szabad adni, mert az a következő, immár teljesíthető parancsot is annulálja. A mi rendelet-alkotóink annak idején alighanem megúszták a katonaságot. Látható ugyanis, hogy nem ismerik ezt az alaptételt.
Törvénytisztelő emberként fogom hát a maradék tűzszerszámokat és elbaktatok a Teréz körút 20 elé. Oda ahol egy alkalmilag felállított sátorban, két bizalomgerjesztő férfi és egy hasonlóan elegántos hölgy szilveszterkor rábeszélt a vásárlásra mondván: te, figyelj már, most mi a f… gondolkodóól! Sajnos a három szakképzett kereskedelmi dolgozót ezúttal már nem találtam a helyszínen. Pedig nekem oda kellene visszavinnem ahol vettem, ráadásul ellenszolgáltatás nélkül! Azóta egy műanyag szatyorral a kezemben reménytelenül és szorongva bolyongok a város peremén. Amiként egy régi olvasóm is tette.
Történt, hogy egy őszön nagyon leapadt a Duna és a parton előbukkant néhány fel nem robbant második világháborús aknagránát. Délután volt, midőn a derék állampolgár, bekopogott a szerkesztőségbe, mert már csak a sajtóban bízott. (Akkoriban még többen is voltak ilyen állampolgárok.) Elmondta, hogy (mint pecás) talált a parton 6 fel nem robbant gránátot, amit gondosan elrejtett a fűzfák alá és ezt követően azonnal bejelentést tett a rendőrségen. Ennek három hete, és azóta semmi nem történt, és most panasszal él a sajtónál, és …
-És most hol vannak a gránátok- kérdeztem naivan.
- Hát itt a szatyorban – mutatott az íróasztalom és a saját lába elé.
Kérdezem, nem tudja valaki, hogy ki hozta ezt a beszolgáltatási rendeletet? Tudniillik szeretném fölkeresni egy szatyorral.
+
(Kedves olvasóim figyelmébe! Az új évben minden kedden és pénteken találkozunk.)