Csipkés kombiné

Van annak harminc éve is (ebből kifolyólag eleve érdektelen a dolog), hogy a Három + Egy (vagy Négy + Egy?) nevezetű délvidéki zenekar, schwartzban magnókazettára másolt slágerei úgy beterítették Magyarországot, mint Moszkvát a hó. Aki akkoriban már véleményalkotásra képes volt, annak elég, ha azt írom: Csipkés kombiné.
Az esztétikailag képzett kisebbség elborzadva tapasztalta, hogy a nép marhára élvezi, sőt igényeli a Kombinét, miközben saját tapasztalatból tudtam, hogy akkoriban már egyre kevesebb nő viselt kombinét. De ami esztétika-ügyileg fontosabb: a mega-, sőt gigaslágerré lett, a Korda Györgytől a Beatlesig minden nótát leverő, homokviharként pusztító Kombiné, olyan gagyi volt, amilyen azóta sem termett a magyar slágersivatagban.
Aztán valamelyik (általam is favorizált) elitlapban egy esztéta nekiment a jelenségnek. Mondanom se kell, hogy teljesen eredménytelenül. Pedig igaza volt. Az igazság hasznáról ezúttal csak annyit, hogy később ez a frenetikus Kombiné-siker hozta ránk Lagzi Lajcsit és a búcsúkban árult kazettáit.
Már a kommenizmusban sem volt tilos, hallgathatott volna a nép Bachot is. De nem akart. Ezzel szemben taxiban, vásárban, strandon, büfékben, szombatonként minden bográcspartin ezerrel szólt a Kombiné, kombiné csipkés kombiné. Szigorúan magnóról. (A Magyar Rádió szűz maradt.)
Na most akkor mi legyen? A már említett elitlapban azt találtam írni, hogy ne bántsuk/tiltsuk a Kombinét, majd elmúlik, addig pedig tiszteljük és inkább formáljuk egymás ízlésvilágát. Egy jeles olasz esztétát hívtam segítségül, aki szerint a hamis mű is értéket képvisel, amennyiben valakikben valódi emóciót, esztétikai élményt/örömet generál. Avagy, ki nem látott még igazi férfikönnyeket a „térdelek-e még előtted édesanyám kakukkfűvel benőtt sírja” örökbecsű nóta intonálása közepette.
Persze parazsat hoztam saját fejemre. Messzire kígyózó sajtóvita kerekedett, amelynek egyetlen, szóra érdemes konklúziója az lett (volna), hogy le kell váltani a népet. Amiért tetszik neki a Kombiné. Ha sikerült volna, most itt állnánk nép és főleg Kombiné nélkül.
Mindez arról jutott eszembe, hogy ugyanezen elitlap elgondolkodtató, kemény kritikát közölt Sas Józsi szilveszterkörnyéki tévés szerepléseiről. Éppen csak azt nem írta, hogy le kellene váltani a népet. Pedig írhatta volna, mert a tavalyi Sas-kabaré vezette az idei szilveszteri nézettséget. Is. Na, akkor most mi legyen: a nép, vagy a Sas?
Persze lenne harmadik megoldás is!