2009. február 3., kedd | |

Kisfröccs a NATO-ban

Megtörténhet, hogy az ember gyanútlanul autózik Szekszárd felé és összeütközik az eu-szkepticizmussal. Ha ez hihetetlen lenne, némi kerülővel is közelíthetek a mondandóhoz.
A hatos számú főút százas kilométertáblájánál mindig rátenyerelek a dudára. Csak azért (is), hogy a kocsiban ülők megkérdezzék: ezt meg miért? Történelmi oka van annak. Azon kevesek egyike vagyok, akik még emlékeznek arra, hogy a százas kilométer- (akkoriban még) kőnél találkozott Rajk László a parasztgúnyába bújt Rankovics jugoszláv belügyminiszterrel, és pontosan itten árulta a hazát Tito láncos kutyáinak. Legalábbis a Rajk-per vádirata szerint. Arról a vádiratról van szó, amelynek összeeszkábálása annyi, de annyi álmatlan éjszakát okozott szegény Rákosi elvtársnak.
Erre általában már nem emlékszik senki. Bennem, mint a déli határszélen felnövő gyerekben is alighanem csak azért maradt meg, mert láttam, hogy akkoriban az udvarunkon álló szalmakazlat a határőrök, direkt erre célra kifejlesztett hosszú vaspálcákkal szurkálták. Nem jártak jobban a szénaboglyák sem. Mert lehet, hogy éppen oda bujt el a hazafelé igyekvő Rankovics. És képzelje el az autóban velem utazó hallgatóság, valamint az olvasó, hogy meg is találták egy szalmát fuvarozó parasztszekér aljában. Persze nem a mi falunkban.
Ha többen ülnek egy autóban biztosan meg kell állni valamelyik útszéli csárdánál. És ha már, akkor valaki biztosan rendel egy kisfröccsöt is. Kivált, ha érdeklődő külföldi (német) lévén, éppen az imént meséltem el neki a szódavíz és a bor keverési arányaiban rejlő hungaricum mibenlétét. Nevezetesen, hogy mi különbség van a kisfröccs, a nagyfröccs, a hosszúlépés és a házmester között. Rövid előadásomban természetesen kitértem a viceházmester lényegére is.
A frissen tanultakat illusztrálandó, kértem a vendégnek egy kisfröccsöt. És most kanyarodnék vissza a hatos út mentén felbukkanó eu-szkepticizmusra. A Wirt (kocsmáros) ugyanis sunyi vigyorral az arcán hozott egy deci bort és egy másik pohár alján cirka egy deci szódát. Hogy is mondjam stílusosan: égtem, mint a Reichstag. Kérdésemre aztán elmagyarázta, hogy a rádióban hallotta, miszerint a NATO (azt hamar tisztáztuk, hogy az Európai Unióról van szó), szóval hogy az unió betiltja a fröccsöt. A bornak és a víznek, a vendég háta mögött való keverése ugyanis nem eu-szabatos. (Noch dazu, immár a rövid italokat is naponta kell standolni!)
Tanulság: mert nem tudni, hogy kik, mit „vesznek le” belőle, nagyon vigyázzunk, hogy kik és miket beszélnek össze-vissza a rádióban.
Különös tekintettel a hatos úton közlekedők érdekeire.

0 megjegyzés: