Fut velünk egy rossz vonat

Nincs vigasztalanabb sors, mint (személy) vonattal utazni Magyarországon. És még csak nem is az un. gördülő sztrájkra gondolok, és nem arra, hogy mennyire hiteltelen egy teltkarcsúvá testesedett szakszervezeti vezető. Egy próféta nekem legyen aszkétikusan sovány (vö. hizlaljátok meg a prófétákat és senki sem fog nekik hinni)!
Az összefirkált, -pingált, mocskos, kosztol ragadós fülkében két ismeretlen úrral ülök és persze, hogy beszédbe elegyedünk. Eleinte az erdész (vadász?) ruhában utazó ötvesen férfi tűnik beszédesebbnek. Süteménnyel is kínál, ha már így összehozott minket a sors. Cserébe – nyilván csak, hogy tovább szőhesse a beszélgetés fonalát - megkérdezi, hogy mivel keresem a kenyerem. Az egyszerűség kedvéért mondom, hogy újságíró vagyok. Szép szakma, bólint az erdész, majd kinéz az ablakon és nagy életbölcsességről téve tanúságot hozzáteszi: kell hozzá bizonyos felszínesség.
Irigylésre méltó, megfontolt, boldog embernek látszik. Na persze, az erdő békéje, gondolom. Aztán még egy süteményt kínál és mesélni kezd, hogy: lopják az erdőt, a média tehetne valamit, mert a főnökei tehetetlenek, a rendőrség is az, a főerdész korrupt, zsebre dolgozik, alig várja, hogy a felesége vegyesboltot nyisson a faluban, és úgy otthagyja az erdőt, hogy ihaj.
A másik úr, aki vasutas egyenruhában, ennél fogva feltehetően ingyen utazik, csatlakozik a beszélgetéshez. Mondandóját a következőkben foglalhatom össze: föl kellene robbantani a vasutat, úgy rohadt az egész, ahogy van, nézzek szét, hogy néz ki ez a vagon, figyeljem majd meg a jegyvizsgálót (kalauz), milyen toprongyos, nincs bér, nincs természetbeni juttatás, nincs semmi, mindenki hülye, aki vasutas lesz, ő már régen köp az egészre. Jól értem: arra az állami cégre köp, amelynek szolgálatában áll, amelynek a kenyerét eszi.
Azért ez jelent valamit. Elgondolom, hogy valamikor, a szervezettség, a rend, a biztos (nyugdíjas) jövő és főleg a társadalmi felemelkedés, a polgárosodás első lépcsője volt a MÁV. A mai un. társadalmi elit tagjainak felmenői között szinte bizonyosan volt egy-egy vasúti váltóőr, jegykezelő, fékező, bakter, mozdonyvezető, netán állomásfőnök. Következésképpen sokkal, sokkal többet köszönhetünk a Magyar Államvasutaknak, mint a zavaros menetrendet, a mostanra lompos, lezüllött szervezetet, a mocskos, lepukkadt vagonokat, amelyekben elzötyögünk Ceglédbercelig. Vigyázni kéne a vasútra. Is! De nem, mi módszeresen tönkre teszünk mindent.
Nálunk a Vacsoracsata a legnézettebb tv-műsor.