Virsli a karácsonyfán

Három fogadalmamról lenne itten szó. 1. Nem értekezem többet a karácsonyi ünnep riasztó, kereskedelmi tartalmáról. 2. Nem fűzök megjegyzést az ünneppel kapcsolatos nyilvánvaló blaszfémiához. 3. Nem teszek úgy mintha meglepődnék a szavak és tények (látványok) ellentétén, röviden: a képmutatáson. Megszegni készülök mindahányat. Röviden.
ad.1. Ízléstelen, ahogy a kereskedelem avatott képviselői már októberben méregetik/mérlegelik, hogy a lakosság vajon az idén is megfelelően marha lesz-e. Ahhoz, hogy a karácsonyi vásárnak nevezett marketing akcióban utolsó forintjaikat is behordja hozzájuk. És fölvásároljon minden bóvlit. (Mely utóbbi szó bolti/ kereskedelmi tartalmától eltekintve, mostanság már politikailag is kerülendő.)
ad 2. Nem tudom, mit szólnak, egyáltalán appercipiálják-e egyházi illetékesek, hogy a karácsony (tudjuk: Jézus születésének ünnepe) generálta szeretet immár szétáradt a kóbor kutyákra és macskákra is. Idei (szótlanul hagyott?) csúcs, hír a televízióban, hogy a kutyák menhelyén (régebben sintértelep) buzgó állatbarátok karácsonyfát állítottak és az ágakra virslit, kolbász darabokat, húscafatokat lógatnak. Nem ragozom tovább.
ad 3. Az idei karácsonyon XVI. Benedek pápa is szükségét látta megemlíteni a születésünnep nem kívánt, túlozott marketing jellegét. Részvéttel szólt továbbá azokról, akik a világ különböző tájain rendkívül nehéz helyzetben élnek, akiket éhínség, vagy a stabilitás örök hiánya sújt. Elítélően említette a mindenáron való cselekedni akarás öntelt büszkeségét, amelynek során akár az Istennel is versengeni akar az ember, Istent akarja helyettesíteni annak eldöntésében, hogy mi a jó és mi a rossz, uralkodva élet és halál felett. Visszafogottságot, szerénységet, nagyobb, jóval nagyobb szerénységet sürgetett. Ez volt a pápa karácsonyi szentbeszédének belső tartalma.
Külsőségeit közvetítette a televízió.