2011. december 1., csütörtök | |

Hová fut a rossz szekér?

Sietek leszögezni: én majdnem mindennel egyetértek. Átokkal (Trianon), összeesküvésekkel, sőt spekulációval sújtott kis hazánkban úgy kell a politikai, gazdasági, erkölcsi megújulás, mint egy falat kenyér. (Sokaknak persze az is nagyon kellene.)
Ezúttal maradok az erkölcsnél. Ady Endrét parafrálva kérdeném: vajon honnan, hová fut velünk a rossz szekér? És jól hallom-e, hogy utána mintha jajszó szállna? Van ugyanis egy politikát súroló, gazdasági tartalmú, ámde mély erkölcsi tanulságot hordozó illusztratív történetem. Íme:
Az ember (tudjuk: az ember a zemberek egyes száma), akinek van egy Márkás autója, és akinek Márkás autójából az első tengely vonalában csöpög az olaj, szóval az ember némi káromkodás után elmegy a Márkás autó márkaszervizébe, mert ugyan hova máshova helyezhetné a bizalmát bele. Ott szépen kéri, ugyan nézzék már meg, mi a fészkes fene érte a Márkás autóját. Azért a 11 millióért! A szervizben készségesen fölemelik a verdát, nem szokás, de jóindulatukat illusztrálva magát az embert is beengedik a műhelytérbe (de nem emelik fel). Hadd lássa saját szeműleg a csöpögés forrását. A szakemberek szakszerűen gusztálják a hibát, szakszavakat motyognak és végül megteszik az ajánlatot. De nem ám csak úgy a levegőben - írásban! Pontosan kiszámítva. Ez bizony 214 000 forintba fog fájni. Az embernek. Viszont ebben a barátinak nevezett árban benne van az alkatrész és a munkadíj. Is.
A zemberek egyede, vagyis az ember, persze nem hagyja ott a Márkás autót, mert hirtelen nincs nála 214 ezer, ami mással is megesik manapság. Viszont tovább káromkodik és némi baráti rábeszélésre elmegy (hová máshová?) a Márkás autó egy másik márkaszervizébe. Ahol egyetlen apróság kivételével minden megismétlődik: köszönnek, felemelik, beengedik, gusztálják, szakszavakat motyognak, és végül egyenes élőben (szóban) közlik az árat: a tömítés cseréje és az új csavar, plusz a munkadíj, tokkal vonóval, az annyi, mint 12 ezer forint.
Mielőtt végre és hűen ide idézném az ember kacskaringós káromkodását, megkérdem, mert kérdezni (sírni?) még szabad a Kárpátok alatt: Ez a jelenség vajon az ország erkölcsi megújulásáért vívott szabadságharc kezdete, vagy már a szomorú vége?

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hát a Turáni Átok! Ez csak a kezdet vége...