Roráte (Harmatozzatok)

Minap föltettem egy kérdést magamnak. Idejének múlásával ti. az ember egyre több kérdést tesz fel és egyre többször már csak magának. Legfeljebb kérdés és kérdés között lehet/van különbség. Például az, hogy értelmesen éltem-e, jól használtam-e a megadatott kevéske időt. De kinek jut eszébe az a kérdés, hogy: tudok-e még legalább egyetlen egy adventi éneket? Nem hiszem, hogy sokan vagyunk ma reggel, akik éppen ezen töprengünk.
Bevallom, hogy nem önerőből jutottam el a kérdésig. Kedves barátom és földim Advent című blog bejegyzéséből (www.bobemorzsak.blogspot.com – szívből ajánlom mindenkinek) jutottam el a gondolatig. Böbe (nyugdíjas nagymama) arról ír, milyen emelkedett lélekkel jár manapság a hajnali rorátékra.
Szívembe markoló hír: lám, ő most is abba a templomba jár, amelyikbe úgy 62-65 évvel ezelőtt én is elbotorkáltam decemberi hajnalokon, hogy télikabátomra felhúzzam a lila ministráns ruhát. Mert akkoriban még békebeli hidegek voltak a decemberek, még hidegebbek a fűtetlen templomok.
Akár azt is bevallom, hogy 8-10 éves koromban nem, vagy nem csak az áhítat vezérelt hideg-sötét hajnalokon a petróleum-lámpával kivilágított falusi házunktól két kilométerre lévő templomig. Az ötvenes évek első felében mindenütt verseny folyt. Nem csak szocialista, nem csak Sztálin elvtárs születésnapjának tiszteletére (december 21). Nem. Mi a karácsonynapi misén való szereplésért versenyeztünk. Ágoston Dezső sekrestyés szigorúan jegyezte, hogy ki hány rorátén, hány hajnali ¾ 6-kor jelentkezett ministránsi szolgálatra. Aki legtöbbször, nos azé lett a karácsony napján a 8 órás, vagy 10 órás ünnepi mise főministránsi szerepe. A 3. 4. helyezettek az úgynevezett könyves szerepén osztozhattak. Szerepharc folyt? Talán. Is.
Daliás idők voltak! Persze, persze, még nem válaszoltam a magamnak feltett kérdésre. Bevillan-e emlékeimbe legalább egyetlen hajnali, adventi dallam és szöveg? Bevillan. „Harmatozzatok égi magasok, téged vár epedve a halandók lelke, jöjj el édes üdvözítőnk.”
De jó lenne még hittel várni valamire!
Valakire.