Na, de kié a gyermek?

Tizenhét éve is kedd volt április hetedikén. Ezt a senkit sem érdeklő információt csak azért említem, mert ezen a napon szokásomnak megfelelően korán keltem. Fogat mostam, zuhanyoztam, bekaptam valami reggelit és elindultam a korábban már kijelölt leshelyre, egy oszlop mögé. Az oszlop történetesen a mára lebontott Skála áruház fölszintjén állt. Nyilván azért bontották el az egész épületet (irigyeim!), hogy a márványtáblát később se tudják elhelyezni: „Itt kukucskált stb.” Néhány percig leskelődtem, játszottam a vásárlásban tanácstalan középkorú férfit, amikor a bejáratnál feltűnt egy felettébb csinos, rokonszenves, valószínűleg nagyon intelligens és kedves, harminc körüli hölgy. Rám se nézett, aki lélegzet visszafojtva figyeltem őt, ezzel szemben egyenesen a pulthoz lépett és kért kettőt. Egyszerre kettőt! Kettőt!
Barátaim, ismerőseim (ismeretlenek is) csökkenő intenzitással bár, de máig irigykednek: micsoda Paradicsom, sőt Eldorádó lehetett egy a csúcsidőben 550 ezer példányszámú, cca. 3 millió olvasót magáénak tudó női hetilap férfi főszerkesztőjének lenni. Nos, az első megjelenés napjának frenetikus élményét fentebb már vázoltam. Csak úgy, illusztrálásképpen elmesélek egy másik izgalmas délelőttöt is.
Sok-sok rendezvényt csináltunk, egyszer valami játék végén meghívtunk vagy harminc, a Skorpió jegyében született hölgyet, és vendégül láttuk őket egy kellemes, eldugott dunántúli panzióban. Régen elfelejtettük az eseményt, amikor berontott a szerkesztőségbe egy feldúlt férfi, mondván – mit mondván, üvöltvén – hogy az ő feleségét azon a hétvégi rendezvényen felcsinálták. Munkatársaim próbálták nyugtatni, hogy az lehetetlen, hiszen csak hölgyvendégek voltak, stb, stb. A férfi azonban tovább örjöngött és bizonygatta, hogy csakis azon a hétvégén foganhatott meg a születendő gyermek, és ő tudni akarja, ki volt a tettes, hogy feltétlenül kiherélje, de azonnal. Kolléganőim egyre csak hajtogatták, hogy higgye már el, ez lány buli volt, csak hölgyek számára. Nana, szólt a feldúlt férj, de a főszerkesztő csak ott volt? Ott - mondták a kolléganőim megszeppenve, mert olvasónak ugyebár sohasem hazudunk. Ahaaaa, horkant fel a pasa és előkapta a bugyli bicskát, én pedig némileg megtisztelve a feltételezéstől, belülről magamra zártam az irodám ajtaját.
És ekkor, deus ex machina, egy okos kolléganő megkérdezte: uram, hogy is hívják a maga feleségét? A bugyli bicska megállt a levegőben: hát, Gipsz Jakabné (a valódi név maradjon titok). Nos, a meghívottak listáján ilyen név nem szerepelt. Jakab felettébb elcsudálkozott, de pillanatok alatt felfogta, hogy akkor hát a felesége másutt, mással töltötte azt a bizonyos hétvégét.
A Kiskegyed csak álca volt.