Dögöljön meg a szomszéd autómosója is

Megbízható forrásom szerint Ausztráliában 1948, a nagyobb magyar emigráns csoport érkezése előtt, nem ismerték az adócsalást. A mamlasz ausztrál (becenevén ózi), akinek idehurcolt őse annak idején természetesen nem fegyenc, hanem fegyőr volt, minden font (majd később ausztrál dollár) után becsületesen befizette az adót. Mígnem megérkezett a dörzsölt magyarokat hozó első lélekvesztő bárka és vele az adócsalás tudománya. Informátorom pontosan ismerte a Magyarországról importált adócsalás minden módszerét, minthogy maga is azzal a nevezetes bárkával érkezett új hazájába. Szavahihetőségét pedig én garantálom, hiszen az anyai nagybátyám volt.
Azt a trükköt azonban ő sem ismerhette, amivel a húsvéti ünnepek alatt tett baráti látogatás alkalmával sikerült találkoznom. Ödön (nevezzük így régi iskolatársamat) egy kisvárosban lakik, a Petőfi utcában, és Volkswagenjét sok éve az utca végén működő autómosóhoz hordja mosatni. A tulajdonos, régi ismerős, kvázi szomszéd, nem is számol sokat (újabban 1200 forintot) a kézi mosásért. Barátom borravalót természetesen nem ad (csak nem sérti meg a szomszédot?), ezzel szemben a szomszéd szintén természetesen számlát nem ad Ödönnek (csak sérti meg a szomszédot?). Ezzel a lovagiasság (de nem az APEH!) szabályai szerint hétről-hétre elintéződött a dolog. Eddig. Amióta azonban állam bácsi (vagy ki?) kitalálta a számla-lottót, Ödön úgy érzi, hogy folyamatosan megrövidítik. Mert, ha kérne/kapna számlát, azt beküldhetné illetékes helyre és akár havi egy milliót is nyerhetne vele. Na, de, hogy kezdjen húsz év után egyszeriben számlát kérni a szomszédtól? Biztosan örök harag lenne belőle. Az viszont bosszantja, hogy ő elvileg nyerhetne, az autómosó viszont gyakorlatilag nyer is, hiszen az 1200-ból lenyeli az áfát, az adókat és járulékokat.
Sok álmatlan éjszaka után egy hajnalon rátalált a magyaros megoldásra. Neki ugyan nem lesz esélye a számla-lottón, de legalább a mosó sem röhög a markába, mert adóznia kell, és ami fontos, a barátságon sem esik folt.
Kitalálta és elhíresztelte, hogy BT-t alakított a sógorával és ő a kocsiját vitte bele apportként. Jól csengő nevet is adott a nem létező BT-nek: Camuconsulting. Miután ezáltal formailag céges lett az autó, a mosónál immár minden sértődés nélkül Camuconsulting BT névre, címre számlát kérhet az 1200 forintokról. Közben még el is beszélget a mosóval, hogy szegény vállalkozókat az állam agyon nyomja adóval, hogy így a járulék, meg hogy úgy a jó édesanyjukat. Ezután beül a kocsijába, a számlát gondosan összegyűri és beledobja az első szemétkosárba. Természetesen nem lottózhat vele, hiszen céges névre van kiállítva, viszont dögöljön meg a szomszéd autómosója is.
Na, ezt tanulják el tőlünk az ausztrálok!